Bevásárlókosarammal átmennék a résen, de közben az eladónő is végzett a pakolással és ő is át szeretne jönni, velem szemben, a résen. Nem igen láttam még ezt a lányt, a Micimackónak ez a mondata jut róla eszembe: "Szép kövér ügyes medve vagy." Nem egészen illik rá, jóllehet ügyesnek bizonyára ügyes, de hogy szép volna... No, nem csúnya éppen, csak éppen minden irányban terjedelmesebb, mint kéne. Szép kövér.

Minthogy ütközünk, félreállok, mindig így szoktam. A legtöbben ezt magától értődően fogadják, meg se nagyon köszönik, de ügyes medve nem hagyja magát. Int, hogy én menjek át elsőnek. És közben csodálatosan mosolyog! Látszik ezen a mosolyon: örül, hogy szívességet tehet, és élvezi, hogy elfogadom. Visszamosolygok és átmegyek. 

Ez a spontán, felszabadult, "örülök-hogy-te-jössz-át-elsőnek" mosoly fantasztikusan megszépíti a szép kövér ügyes medve arcát. Valahogy helyreállnak az arányok, már nem látszik kövérnek ez az arc, csak a jószándék ragyogása látszik rajta.

Ez a mosoly és Circo A csattanó... c. blogbejegyzése úgy földobott, hogy alig tudtam lejönni a mennyezetről.

Mosolyogj, kislány. Tartsd meg ezt a szokásodat. Az igazi szépség nem az arcvonásokban rejlik, hanem abban a ragyogásban, amit képviseltél. Légy vele szépségkirálynő.