A napokban közzétettem a Hagiosz weblapon a Zita királyné boldoggá avatásáért szóló imát, amelynek szövegét egy külföldön élő kedves ismerősömtől kaptam. Kiegészítettem Zita rövid életrajzával és a szép magyar királyné fotóival. Az egész könnyen azt a benyomást keltheti, hogy királypárti vagyok, ú.n. legitimista, a Habsburg-trón híve. Ezért tartok szükségesnek néhány sort, hogy tisztázzam álláspontomat.

Mindenekelőtt: Zita, mint férje, boldog Károly is, rendkívül szimpatikus egyéniség. Amikor a magyarok kedvéért megtanult tejfölös paprikás csirkét készíteni, nem a karzatnak játszott, valóban szeretett sütni-főzni. Sohasem a kedvteléseinek élt (mint a hazánkban rendkívül népszerűvé lett Erzsébet királyné). Igényes nevelést kapott, buzgó hívő volt, és igazi segítőtársa férjének. Gyermekeit nagy gonddal és szintén nagyon igényesen nevelte, később unokái között is nagy népszerűségnek örvendett. Válságos helyzetekben is tudott kitartani, határozott jellemével ott állt Károly mellett a nehéz döntések előtt. Bátor volt, nem habozott elkísérni férjét Horthy ágyúi elé. 

Egyáltalán nem volnék kétségbeesve, ha Magyarország államformája királyság maradt volna, és boldog Károly és Zita utódai ülnének a magyar trónon. A királyság tiszteletreméltó intézmény, Európa történelme során kikerülhetetlen volt, Szent István koronáját, ha nem is misztifikálom, tisztelem. Amikor Boldog Károly megkísérelte visszafoglalni trónját, nézetem szerint Zitával együtt hibás perspektívában látta a politikai helyzetet, mégse értek egyet Horthyval, aki lövetett a király csapataira. De a történelem akkor már túlhaladt a Habsburg-dinasztia magyarországi szerepén. Ha a magyar sors kevésbé véresen alakul, nálunk is lehetséges lett volna olyan fejlődés, mint Angliában, Hollandiában, Belgiumban, Dániában, Svédországban: a királyság intézménye fennmarad, és mégis megszületik a demokrácia. De a történelem kerekét nem lehet visszafelé forgatni. Ma már nincs esélye sem a Habsburg-háznak, sem a szabad királyválasztásnak. Köztársaság vagyunk. 

Ezekután pedig hadd mondjam el elvi álláspontomat. Szerintem a rátermettségnek kell eldöntenie, hogy ki áll egy ország élén. Örökölni egy országot számomra abszurdnak látszik. Ahol a királyság intézménye mint nemzeti szimbólum megmaradt, nincs ellene kifogásom. Magyarországon azonban nem maradt meg. A Horthy-féle király nélküli királyság már csak a királyság eszméjénak végvergődése volt. Hazánk ma köztársaság, és ez így van jól. Címerében helye van a koronának, mert az történelmi szimbólum. De jogrendszerében nincs helye többé a koronának.

Koloán republikánus.