OLVASSZ MEG ENGEM

Nem vagyok méltó – mondják is naponta – ,

nem vagyok méltó, hogy szeresselek.

Nem illik rám e világvégi pompa,

nem illik számra sugárzó neved.

Mégis szólítasz, hívsz, ölelni vágyol,

hitványságomra mosollyal felelsz.

Ha bűneimről majd lehull a fátyol,

emésztő öröm, nász lesz az a perc.

Bűn és zavar, megfejthetetlen ábra:

sejtések, sejtek hálója vagyok.

Olvassz be engem fénylő éjszakádba,

melyben a boldog eksztázis ragyog.

Olvassz meg engem, tűz- és jégvihar,

éjed lobogó villámaival.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1989.