STACCATO

A gyöngédséged, mint a nyári alkony

és tisztaságod, mint a téli hó.

Éjjel fejem tűztengeredbe hajtom,

benned pihenni jó.

Alászállsz borzalmaim közepébe,

gyönyörű kezed vérző kutat ás.

Közelséged a hegyomlás zenéje,

beszéded robbanás.

Száguld a szív, a békesség hazátlan,

otthonosság, száműzetésben élsz!

Vibrálsz, vibrálsz az izzó tér tavában,

teremtő ölelés.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 1998.