– Sokat politizálsz, Koloán.

– Ha egyszer dühös vagyok.

– Hát mosd ki a mosnivalót, vezesd le azon a mérgedet.

– Ja?

– Minden tekintetben ja.

– Tűzharmat???!!! Visszajöttél???!!!

– Nem, még csak az árnyékom vagyok. 

Emlékszem egy riportra, amit Hoffmann Rózsa (akkor még reménybeli) oktatásügyi államtitkárral készített a rádióban egy riporternő, aki végig agresszíven kérdezett. (Nem a tegnapi Vasárnapi Újság riportjáról beszélek, az korrekt volt.) Hoffmann Rózsa barátságos hangon, tárgyilagosan válaszolgatott, de engem a kérdések fölháborítottak. „Miért jó a gyerekeknek az osztályzás?” „Miért jó a gyerekeknek a buktatás?” Az ilyen kérdések eleve azt sejtetik, hogy nem jó.

Tölgyessy Péter magas kultúrájú, nagyműveltségű politikai elemző. Hétfő reggel meg szoktam hallgatni műsorait, és tájékozatlan kiselefánt létemre sok mindent megértek belőlük. Az azonban már föltűnt, hogy a FIideszről soha nem nyilatkozik rokonszenvvel, bár sikereit ma reggel vitán felül elismerte. Ugyanakkor úgy állította be a helyzetet, hogy Orbán visszatáncolt eredeti elképzeléseihez képest.

Álmomban farkasüvöltést hallottam. Többször ismétlődött, rácsodálkoztam: ilyen a farkasüvöltés? Ténylegesen aligha ilyen, valamilyen valóságos zaj szűrődhetett be az álomba. Úgy tűnt, a rádióban szól, de azon fantáziáltam, milyen lehet a fenevad tényleges jelenlétében lenni, valami táborban, a szabadban. Még az is fölmerült (vagy ezt később álmodtam hozzá?), hogy ez egy timberwolf.

Ne üvöltözz, Fenevad. Tudom, hogy itt vagy. 

Jövök ki a gyógyszertárból, csalogatom csemegével Muci paripámat, lepke szellő lebegteti tengerzöld ruhámat... Hát nem tengerzöld éppen, de lebegteti, az a fő. Akár egy árfolyamot.  „A nap az tűz, a nap az ég” –  nyögdeli Babits egy halálvágytól áthatott versében. Yes it does, de ha van lepke szellő, még egy Koloán is kibírja halálvágy nélkül. Csakhogy szép idő van végre, nem folyik állandóan víz a nyakamba az egek csatornáiból.

A bankárok véres könnyeket sírnak, amiért az új kormány nem a kisembert sanyargatja, hanem őket. Jaj de sajnálom a boldogtalanokat. Hajrá, Viktor!

Ma átkeltem a Dunán, követve jelentéktelen elődöm, Julius Cæsar példáját, aki hasonlót tett a Rubiconnal. Hát attól éppen nem kell tartani, hogy kiszárad a vén folyam-róka, de áradás sem fenyeget. Különben is, az 1838-as árvíz alkalmából az emberek éppen arra a térre menekültek, ahol lakom, mert kilátszott a vízből. Ráadásul emeleten van a lakásom.

Olvasom a plakáton:

A Pannon mostantól Telenor.

Agyamban máris megszólal az ének:

„Virágos kert vala szép Telenória...”

Genus excitabile vatuum. 

„Pest utcái között rohanó nép, puskalövések, – rendőr, tört üvegek, népszava, forradalom...” Így kezdődik Babits Május huszonharmadika Rákospalotán c. verse. Még csak május 22-e van, pünkösd szombatja. Megyek reggel misézni Pest utcái között. Rohanó nép nincs. Puskalövések nincsenek. Népszava nincs. Forradalom nincs. Na meg rendőr sincs. Tört üvegek azonban vannak. Nem véletlenül eltört üvegek, hanem kövezethez csapkodott, szándékosan rapittyára tört üvegek.

Kovács Gábor: