Megyek a Petőfi Sándor utca felől a Deák téri metró felé, elhaladva a Danaidák szobra mellett, a Sütő utcában, ahol Szomory Dezső lakott. Hőség és tömeg.

–Jó napot.

Valaki ráteszi kezét a karomra. Megállok. Keskeny arcú, alacsony, teljesen rózsaszínű hölgy. Nem vagyok jó megfigyelő, utólag nem tiszta számomra, hogy a ruhája vagy a feje volt rózsaszínű. Valószínűleg mindkettő.

– Én önt szeretem a legjobban – leheli érzelmesen. 

Beadtam az inzulint. Félórán belül ennem kell. Negyedóra elég lesz a konzerv felnyitására és a lencsefőzelék megmelegítésére. Kicsit tovább vacakolok, tíz percem marad rá.

Legalább két hónapja megvettem. Azt írják róla, Agatha Christie mestermunkája. The Murder of Roger Ackroyd. Most rászántam magam, végigolvastam.

Ülünk egy teremben, Hercule Poirot hívott egybe minket. Előadja a nyomozás történetét.

- Hölgyeim és uraim, tudom, hogy ki a gyilkos.

Feszengünk.

- A gyilkos itt van a teremben.

Új esernyőm – s egyúttal növekvő szenilitásom – tragédiáját megírtam Vagy úgy c. blogbejegyzésemben. Ennek se a címe, se a tartalma nem szenzációs. Nincs benne szex, nincs benne politika. Mégis kiemelkedően látogatott. Nem értem. Egyszerűen nem értem.

Ennyien kíváncsiak egy olcsó esernyő működésére? Van valami rejtett vonzóerő a Vagy úgy címben? Ilyen szenzációs, hogy butulok? Vagy hogy?

Hihetek a fülemnek? Gyurcsány adó- és járulékcsökkentésről beszél.

Mindeddig ez az ellenzék követelése volt. A kormányoldal mindig bebizonyította, hogy erre még gondolni is képtelenség. Most egyszerre lehetségessé vált?

Laikus vagyok, de azért úgy tűnik, értem. Küszöbön állnak az EU-parlamenti választások és vészterhesen közelednek a magyar országgyűlési választások is. Megszólaltak a szirénák.

Megint átadta nekem a helyét egy lány a metrón, mégpedig mosolyogva. Ezúttal nem felejtettem el visszamosolyogni.

Nahát, ezek a mai fiatalok. Tanítani kellene őket az iskolában. Nem mint alanyt. Mint tárgyat. 

Tudom, hogy a nyájas olvasó most az öklét rázza. No de hát a nyájas olvasót vigye el az ö... az összesített tapasztalatok sodrása. Elvégre nem meséket mondok. Ezek megtörténtek velem.

Fizettem a kasszánál, és most a bevásárlókosárból szatyrokba pakolom az almát, a kenyeret, a sajtot, a margarint, a kávét, az ásványvizet és a kefirt. A polc fölött, ahol pakolok, hirdetmény van a falon. Eltűnt egy francia lány Budapesten. Emlékszem, a rádió is foglalkozott vele. Egy Dohány utcai szórakozóhelyről látták kijönni utoljára, december 4-én.

Fölvásárolták a hősugárzókat a boltokban. Félnek, hogy nem lesz gáz, és akkor gáz lesz. Nem hinném, hogy idáig fajul a dolog, de tény, hogy a Balkánon már számolatlan ezrek fáznak az orosz-ukrán gázvita miatt. Formálisan ez két vállalat vitája, közben azonban mindenki tudja, hogy Pimasz Putyi akarja Ukrajnát megbüntetni, amiért nem az ő védőszárnyai alá menekül.

A Rollerozó Gorilla szobra ott áll a Duna utca és a Váci utca sarkán, a hajdani Tiszti Kaszinó (ma MKB központ) csücskénél. Nem is sejtettem, hogy létezik. Igazán, ez a szobor hiányzott nekem éveken át. Olyan, mint egy varrógép és egy fájdalmában kővé dermedt házimacska kereszteződése.

Kaukázusi kefírt vettem. A doboz alján ez a felirat olvasható: Alföldi.

Nem tudtam, hogy a Kaukázus az Alföldön van. Persze, ahogy Grúzia igyekszik a NATO-ba, minden lehetséges.

Putyi toporzékolhat, a pimasz Putyit a NATO még mindig fél kézzel be tudja csomagolni. Kínától jobban kell tartani. Igaz, Kína még nem tart ott, ahol tartani fog akkor, amikor majd fölfigyelünk arra, hogy előbb kellett volna fölfigyelni.