Ma reggel megint hallgattam, rossz szokásomnak hódolva, a rádiót. Egy szakember arról beszélt, hogy klímánk vésztjóslóan megváltozott. Úgy vagyunk, mint akik a Titanic fedélzetén táncolnak, de közben a hajó már süllyed.

A globális hogyishívják prófétája a maga részéről mindent megtesz. Nem vezet autót (a stúdióba kerékpárral érkezett), nem használ mobiltelefont, és hideg vízben fürdik. Én túl régen jártam iskolába, nem tudom, miért jók ezek, de bizonyára jelentős mértékben hátráltatják a katasztrófát. S ő még azt is hozzáteszi: mindnyájunknak számot kell majd adnunk arról, mit tettünk környezetünk megmentéséért.

Dies iræ! Én szegény ott mit reméljek, aki autóztam (amíg volt rá pénzem), mobiltelefont használok (bár igazán csak szűk körben), és – horribile dictu – meleg vízben fürdöm?

Csak tudnám, mi igaz az ilyen ijesztgetésekből. Nemrég hangzott el, ugyancsak a rádióban, beszámoló egy konferenciáról, ahol azt vitatták, hogy nincs globális felmelegedés, csak éghajlat-ingadozás. Néhány éve pedig egy ifjú hölgy azon rémült halálra, hogy Európát jégkorszak fenyegeti. Ezt is a médiában hallotta.

Mégis, mi legyen?