Tegnap, hétfőn, a nyaralási szezon ellenére sok volt a gyónóm, elfáradtam. Ledőltem olvasgatni, s arra ébredtem föl, hogy este fél tíz van, és fülemben vannak álmom utolsó szavai (magyar fonetikával írva):

LESZON BISZ FEGYVERSZ BI AUTED

Föltehetően az ablakom alatti kerthelyiség alkoholosan (és gyakran külföldiül) lármázó vendégeinek valamelyik kiáltását torzította így a tudatalattim, de önkéntelenül fölébredt bennem a zseni, és elkezdtem értelmezni.

LESZON: ez a francia leçon szó.

BISZ: ez a latin bis (kétszer) szó.

FEGYVERSZ: ez a magyar fegyver szó angol többesszáma.

BI AUTED: ez az angol be outed, légy kivetve.

Így már le lehet fordítani a szöveget. Lecke: kétszer, fegyverek, legyetek kivetve. Értelemszerűen: az a feladatod, hogy két erős fegyverest kivess. És mindjárt eszembe jutott az évekkel ezelőtt felismert kettős démoni támadás. Szvurong még ma is gyakran marcangolja a gyomromat, bár a dolog sokat enyhült; Dzsaábi torz uszonya szintén föl-fölmerül ott, ahol a tudattalan mocsárvilága találkozik a szellem napvilágával, legutóbb a vízipapagáj undorító képében. Ezeken a krampuszokon még van mit űzni.

Mindazonáltal nehogy félreérts, TALAKE. Nem fogom álomfejtésre adni a fejem. Álmok hordozhatják a tudattalan üzenetét, Freud óta ez az általános műveltséghez tartozik, olykor érdemes rájuk odafigyelni. Jelen esetben azonban nem üzenetről, csak játékról van szó. Az erőltetett nyelvértelmezés viccnek jó, komolynak nem.

Mondom is magamnak: „Te fantaszta.” De mit csináljak, szeretek játszani.

Ismét ne érts azonban félre. Ahol a démonokról van szó, az már nem játék. A névadás persze játékos, de a dolog életre-halálra megy. Harc van, barátom.