Elsőpéntek. Gyóntattam utolsó vérig, aztán letisztáztam egy tervezett cikket, bekaptam valamit és egyszercsak azt vettem észre, hogy fölébredek. Ébredés előtti álmomra is világosan emlékszem. Valami átlátszó műanyag fedelet kellett fölszednem a fürdőkádból, hogy le ne menjem a lefolyón, és erre a célra egy partvisnyelet használtam. Mellettem női hangok biztattak, köztük (meghalt) édesanyám és (élő) nővérem hangja, hogy csináljam. Csináltam, és ami a fürdőkádban fennakadt, az végül egy papagájféle madár volt, azt kellett volna nekem szétszedni és izolálni belőle azt a műanyag vacakot. Meglehetősen undorítónak találtam a feladatot, de nem kellett végrehajtanom, mert fölébredtem.

Az álom tipikus élményfeldolgozó álom, a fürdőkád (ami egyébként nekem nincs) fizikai nyavalyáimra utal, műanyag vacakokat gyakran keresgélek, a partvisnyéllel az ágy alá esett könyvet szoktam kikotorni, a női hangok (ne hegyezd a füledet, TALAKE, ma nem lesz libido) közösségem hölgytagjainak biztatásai, hogy ezt vagy azt a háztartási feladatot hogyan oldjam meg – csak a papagájmadár nem helyezhető el. Valami, amitől iszonyodom. Aligha fizikai lény.

Mint említettem, harc van. A vízipapagáj csak felszíni szimbólum. Légy, Uram, pajzsom és erős váram.