Nemrég, Nőügy címmel, Szír Szent Efrémről, a „Szentlélek hárfájáról” foglaltam írásba egy anekdotát. Ma, szórakozottságból, Szent Barnabás második olvasmánya helyett a hétköznapi második olvasmányt kezdtem olvasni az olvasmányos imaórában, ami egy megintcsak szír szent, Antiochiai Szent Ignác vértanú leveléből való. Ő akkor írta nevezetes leveleit, amikor Rómába szállították, hogy a vadállatok elé vessék. Szenvedélyes szeretettől, a vértanúság vágyától áthatott írásai a lángoló szír képzelet gazdag képanyagával vannak megfogalmazva, az embert szinte magukkal sodorják, mint egy megáradt folyó. Milyen nevezetes szerepet játszanak a szírek az Egyház történetében! A bibliai Antiochiára, majd a szír sivatag szentjeire gondolok, vagy az újkori csodatevő Charbel Markoufra. A modern Szíriát az arab nacionalista Baath-párt tartja hatalmában, ami elég vérfagyasztó. Viszont láttam és hallgattam videóról szír katolikus misét, ami majdnem Jézus anyanyelvén végzett, ősi-ősi liturgia. Szívet szakítóan gyönyörű volt.

Jelenleg azért írok, mert Antiochiai Szent Ignác egy mondata belém markolt. „Most vasra verve megtanulom, hogy semmi földi dolgot se kívánjak” – írja a keleti világváros püspöke. Soha ilyen deklarációját az igazi szabadságnak! El kell szakadnia a világ értékeitől, még emberi méltóságától is. „Tíz leopárd”, tíz katona terrorizálja szárazon és vízen, akiknek durvaságát a borravaló sem enyhíti. Ignác azonban Jézus mágneses terében él, s ez a vonzás minden földi vonzásnál erősebb. Egy másik Ignác, a Loyolai, „indifferenciának” nevezte el a keresztény szabadságot, de egyértelmű, hogy ez valójában nem közömbösség, hanem egy olyan erős megragadottság, amely a teremtmények vonzását elhanyagolhatóvá fokozza le. „Most kezdek csak tanítvány lenni – írja a szír püspök, lelkendezve a vértanúság küszöbén. – Semmi látható vagy láthatatlan dolog el ne ragadja a lelkemet, hogy így csak Jézus Krisztust bírhassam. Jöjjön rám bármi: tűz, kereszt, bestiák hada, szétdarabolás, szétmarcangolás, csontjaim megtörése, tagjaim levágása, az egész test összezúzása, az ördög minden vad kínzása: csak eljussak Jézus Krisztushoz!”

Hatalmas a te Lelked, Istenem.

Ezt már másnap írom hozzá a bejegyzéshez, a mai olvasmányból, ugyanabból a levélből. Arról van szó, hogy a római keresztények befolyásos kapcsolataik révén meg akarják menteni Ignácot a vértanúságtól, ő pedig tiltakozik. „Hagyjatok, hadd jussak be a tiszta fény honába; ha oda eljutok, akkor leszek igazi ember.” A humanizmus értelmezéséhez...