Vassula többször emlegetett „megvilágításait” (chiarificazioni/clarifications) Rómában, 2002. június 26-án a Hittani Kongregáció munkatársának írt levele tartalmazza, amelynek szövege olvasható angolul a

http://www.tlig.org/en/testimonies/churchpos/cdf2005/q1a/

oldaltól kezdődően, ugyanitt ingyen letölthető .pdf fájlban.

Magyarul a szöveg megtalálható a

http://www.tlig.org/hu/hucdf.html

oldalon, ugyanitt ingyen letölthető .doc fájlban. Megjelent nyomtatásban a True Life in God 12. kötetében is.

Mivel a szöveg jogvédett, nincs módomban itt közölni. Tartalma katolikus szempontból teljesen korrekt. A Hittani Kongregáció nem ok nélkül nevezte „hasznosnak”, és kérte csatolását az üzenetekhez. Szó sincs azonban arról, hogy az üzenetek teljes tartalmát tisztázná, vagy hogy a Kongregáció visszavonta volna korábbi fenntartásait. Az ilyen értelmezések önkényesek, mint azt világosan mutatja a Kongregáció 2007. január 25-én kelt levele a püspökkari elnökökhöz.

A „megvilágítások” kifejezés helyett próbáltam természetesebbet találni. A chiarificazione/clarification szó jelentése „világossá tevés”. Ezt vissza lehet adni a „felvilágosítás”, „magyarázat”, „tisztázás” szavakkal is. A legutolsó nem hangzana jól többesszámban, az első kettő olykor kevésbé fejezi ki a szövegösszefüggéstől megkívánt jelentést. Hosszas habozás után döntöttem a jelen megoldás mellett. A „megvilágítás” persze bizonyos összefüggésekben „szempontot” is jelenthet („Új megvilágításban láttam a kérdést”). Itt, vegyük tudomásul, nem ezt jelenti, hanem azt, amit a szó etimológiája mond: világossá tételt („Megvilágította a kérdést”). Olyan fordítások, amelyek azt sugallják, hogy Vassula mindent tisztázott („hasznos megvilágításokkal szolgált” helyett „hasznos adatokat közölve tisztázta”), önkényes félreértelmezést jelentenek.

A Kongregáció öt kérdést tett föl Vassulának. Az első arra vonatkozik, milyen értelemben tekinti írásait kinyilatkoztatásnak, és hogyan kell azokat hallgatóinak és olvasóinak elfogadniuk. Vassula azt válaszolja, hogy üzenetei nem tartalmaznak új tanítást. Írásai csak aktualizálják és emlékezetbe idézik a Krisztusban adott egyetlen Kinyilatkoztatást, amelyet a Szentírás és a Hagyomány őriz és az Egyház közvetít. Nem tagadja a papok és teológusok szerepét, mégis úgy véli, Isten váratlanul, közvetlen cselekvéssel meghívta őt arra, hogy a hitletéteményhez semmit hozzá nem téve, rámutasson az igazságnak abban foglalt teljességére és felszólítson mindenkit arra, hogy belépjen ebbe az igazságba és szerinte éljen. Részletes és dogmatikailag pontos elemzést ad a magánkinyilatkoztatások természetéről. Nem hagy kétséget afelől, hogy saját üzeneteit is magánkinyilatkoztatásnak tekinti. Idézi az üzenetet, amelyet 1999. július 30-án kapott: „Ezek az üzenetek mind felülről jönnek és általam sugalmazottak. Hasznosak a tanításban és a tévedés megcáfolásában. Használhatók az Egyháznak az egység felé való vezetésére és az emberek életének irányítására, a megszentelődésben való tanításukra. Azért kapjátok, hogy jobban meg tudjátok magyarázni a nektek adott Kinyilatkoztatást. Kimeríthetetlen forrásai a meglepő kegyelmeknek mindnyájatok számára, hogy megújuljatok.” Vassula alázattal hiszi, hogy hogy az Úr érinti őt követlen cselekvéssel, amikor írásra indítja, de ez nem azonos a Szentírás sugalmazásával és nem teszi írásait tévedhetetlenné, jóllehet biztos abban, hogy írásaiban nincsenek tanbeli tévedések. Erőfeszítés nélkül tapasztalja Isten szavát, az egyszerűen jön. Kétféle formában fogadja: belső szavak formájában, amelyek nagy mélységét ő csak korlátozott képességei szerint tudja nyelvileg tükrözni, továbbá szavak nélküli értelmi belátás formájában, amelynek világosságát ő maga önti szavakba. Mindjárt ezután azonban arról beszél, hogy az Úr a kezét is vezeti az írásban. Nem világos, hogy ha vezetve van a keze, mennyiben tükrözi ő maga a belső szavakat vagy meglátásokat; vagy, ha csakugyan ő fogalmaz, mit jelent az, hogy vezetve van a keze. Csupán azt, hogy ilyenkor más, „hieratikus” íráskép születik?

Hozzáfűzöm: noha elismeri, hogy saját korlátozott képességei szerint adja tovább az üzeneteket és hogy azok nem tévedhetetlenek, a levél semmi kétséget nem hagy arról, hogy Vassula magánkinyilatkoztatásoknak tekinti üzeneteit. Nem egészen értem, miért írja Levada bíboros angyali jóhiszeműséggel, hogy a levél szerint az üzenetek „nem isteni kinyilatkoztatásoknak, hanem inkább az ő személyes elmélkedéseinek vannak beállítva” (Levél a püspökökhöz, 2007. január 25.). Ha a Megvilágítások általam hivatkozott szövege hiteles (márpedig ebben nincs okom kételkedni), igenis kinyilatkoztatásoknak vannak beállítva, ha nem is a nyilvános kinyilatkoztatás értelmében, de isteni eredetű magánkinyilatkoztatásoknak. Vassula tiltakozik is sértődött válaszlevelében. Ez pedig az IÉI (Igaz Élet Istenben) üzenetek legkritikusabb pontja: honnan származnak? A Kongregáció szerint Vassulától, Vassula szerint Istentől.

A második kérdés Vassulának az Egyházhoz való viszonyára vonatkozik. Ha orthodoxnak vallja magát, milyen értelemben buzdít a pápa elfogadására és a római Egyházzal való egységre? Nem érzi magát a két egyház fölött állónak? Milyen alapon járul szentáldozáshoz mindkét egyházban? Vassula azt válaszolja, hogy a római Egyházzal való egységre buzdítani számára erős árral szemben történő úszást jelent, de látta, hogy az Úr mennyire szenved megosztottságunktől, ezért vállalta ezt a keresztet. Egyesek a görög orthodox hierarchiában teljesen elutasítják őt, a pápa zsoldjában álló trójai lónak tartják, sőt, görög katolikusnak. Ezzel szemben ő teljesen elkötelezett saját egyházának, de az ökumenizmus nem eretnekség és nem bűn. A kulcs az egységhez az alázat és szeretet; imaösszejövetelein a szívek megváltozásáért imádkoznak. Mind a katolikusoknak, mind az orthodoxoknak, mind a protestánsoknak meg kell hajolniuk. Vassula nem pánkeresztény egységre gondol, nem az igazságban való megalkuvásra, nem hamis ökumenizmusra. Ellene van a katolikus Egyházon belüli megoszlásnak is, amikor katolikusok nem fogadják el a pápát. Üzenetei elismerik Péter pásztori tekintélyét. Az egységet Péterrel mint Krisztus helytartójával az élen képzeli el, de joghatósági kérdésekről nem érzi magát illetékesnek nyilatkozni. A jövendő egyesült Egyház struktúrájáról nem tud képet alkotni. Az egység elleni legnagyobb bűnnek a húsvét dátumának különbözőségét tartja. Orthodox templomba jár, de olyan programokon, amelyek katolikus szentmisét foglalnak magukban, a katolikus misén áldozik, amit a 844. kánon 3. bekezdése lehetővé tesz. A protestánsokat az IÉI üzenetek arra buzdítják, hogy szeressék Jézus Anyját és fogadják el Péter szerepét. A válásnak és újraházasodásnak Vassula nem híve, ezek még megtérése előtt történtek meg vele. Azóta rendezte házasságát az orthodox egyházi szabályok szerint.

A harmadik kérdés a Szentháromság személyeit illető terminológiai konfúzióra vonatkozik, amely Vassula korai írásaiban észlelhető. Hit dolgában nem volna jobb a szabványos katekizmus-terminológiát használni, az olvasók megzavarásának elkerülésére? Vassula azt válaszolja, hogy ő nem teológus, Krisztus az ő nyelvén beszélt vele, nem teológiai nyelven. Ő azonban kezdettől fogva világosan meg tudta különböztetni az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Ezután ragyogó szentháromságtani fejtegetések következnek, melyek csak egy tekintetben nem meggyőzőek: nehéz elhinni, hogy Vassula írta volna őket. Nekem nem is sikerült. Itt egy (vagy több) magas szintű szakértő működött, a szentháromságtan és a dogmatörténet kiváló ismerője. Ez egyébként egyáltalán nem baj. Segít elhárítani a félreértéseket. Csak egy kérdés merül föl ismételten és még nagyobb erővel: ha valóban Isten szólt Vassulához, nem tudott volna úgy szólni, hogy körmönfont teológia nélkül is helyesen lehessen érteni? Éppen azért, mert Vassula nem teológus...

A negyedik kérdés a protológiára és eszkatológiára vonatkozik. Milyen értelemben van a léleknek „látomása Istenről”, mielőtt a testbe kerül, és hogyan lát Vassula egy Új Pünkösdöt az üdvtörténetben, az Úr eljöveteléhez és a holtak feltámadásához viszonyítva? Vassula mindenekelőtt elhatárolja magát a reinkarnáció-hittől és a New Age-től. Nem a lélek preegzisztenciájáról beszél, hanem költői és misztikus nyelven arról, hogy Isten megáld és szeret minden lelket, teremtésétől fogva. Isten képét hordozzuk lényünk mélyén fogantatásunk pillanatától kezdve. Az eszkatológiával kapcsolatban kijelenti, hogy nem támogat hamis millenarizmust, egy anyagi értelemben vett „új eget és új földet” Jézus második eljövetele előtt. Ha az Igaz Élet Istenben üzenetei Új Pünkösdről, Új Égről vagy Új Földről beszélnek, azt metaforikusan kell érteni. Arról a reménységről van szó, hogy Krisztus belülről megújít bennünket a Szentlélek erejével. Ez a megújulás már folyamatban van, de mindig függ a mi közreműködésünktől. Isten diszkréten működik, nem szenzációs eseményeken keresztül.

A Hittani Kongregáció ötödször azt kérdezi, hogy mi voltaképpen az IÉI mozgalom, mit kíván követőitől, és hogyan van strukturálva. Vassula válasza az, hogy az Igaz Élet Istenben nem mozgalom, nincs irodája. Nem más, mint mindenkihez intézett felhívás kiengesztelődésre és egységre. Nemcsak a keresztényekhez szóló hívás, hanem nem-keresztényeket is vonz és kereszténnyé tesz. Hatására zsidók, muszlimok, buddhisták és hinduk keresztelkedtek meg. Az Istennel való bensőséges kapcsolat az, amire fel vagyunk szólítva. Világszerte imacsoportok alakulnak, tagjaik szeretetházakat létesítenek, evangelizációs munkára éreznek ösztönzést. Virágzik a Mária-tisztelet. IÉI Társulatok születnek, főképpen könyvkiadásra és evangelizációs munkára. Zarándoklatok szerveződnek. Vassula örül, hogy mindezt alkalma volt kifejteni a Kongregációnak.

Ezzel a levéllel a Kongregáció egyelőre befejezettnek tekinti a párbeszédet. Valóban, a levél a lehető legnagyobb mértékben megtesz mindent azért, hogy Vassula üzenetei katolikus szempontból elfogadható értelmezést kaphassanak. A többit a Kongregáció bölcsen az időre bízza. A problémák nem értek véget; a Megvilágítások katolikus szelleműek, de vajon helyesen értelmezik-e az üzeneteket? Nekem furcsa, hogy annyira el vannak dugva a TLIG (IÉI) weblapján. A címlapról nem vezet hozzájuk link, se az angol, se a magyar változatban. Az is nagyon furcsa, hogy Levada bíboros nem vette észre: Vassula ragaszkodik üzenetei isteni eredetéhez. Ebben a kérdésben továbbra sincs egyetértés. A Kongregáció szerint Vassula csak saját elmélkedéseit vetette papírra, az IÉI követői szerint Isten szólt hozzá.

Roma locuta, causa non finita.