FÉLTÉKENY ISTEN

A katolikus tanítás forró pontjai

„Az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltékeny Isten” (MTörv 4,24).

Fogadalomtétel Pünkösd előtti szombat délután a Szentlélek templomban – olvassuk a hírt.

Mi az értelme annak, hogy értelmes, fiatal nők mint fogadalmas szerzetesek, lemondanak a családi életről, a gyermekáldásról, a ma annyira divatos önérvényesítésről, és önrendelkezésről? Hát nem botrány ez?

A részleges lelkiismeretvizsgálat (examen particulare) Loyolai Szent Ignác találmánya. Alapgondolata az, hogy mindazon hibáink közül, amelyektől meg akarunk szabadulni, válasszunk ki egyet, amelyik ellen különösképpen küzdünk. Így koncentráltabb az erőfeszítés, éberebb a kontroll, különösen ha napi lelkiismeretvizsgálatunk mellett délben még külön tartunk egy részleges lelkiismeretvizsgálatot is, amelynek csak ez az egy tárgya van. Nem kell félnünk attól, hogy a többi hibáink elleni harcot emiatt elhanyagoljuk.

Gyónni kellemetlen. Sok katolikus valahova a tudata peremére száműzi a gyónást. Ünnepek közeledtével nagyot nyög és rászánja magát, hogy aztán minél hamarabb visszatérjen a „rendes” kerékvágásba, ahol nincsenek ilyen kényelmetlen dolgok.

Néhány éve történt. Valaki hozzájárulásomat kérte, hogy egy írásomat weblapján közölje. Nem volt ellene kifogásom, hiszen föltételeztem, hogy változatlanul, kihagyás és betoldás nélkül jelenteti meg. Egyszer azonban oda találtam tévedni, és megdöbbenve láttam, hogy a szövegben előforduló „nyilvános kinyilatkoztatás” kifejezéshez a webmester lábjegyzetet fűzött. A lábjegyzet így hangzott: „A nyilvános kinyilatkoztatás a Szentírás.” Mivel ez nem igaz, és én ilyet sosem állítottam, tiltakoztam.

Az álmok viccesek. A minap azt álmodtam, hogy bizonyos templomról egy hölgy azt állítja: „A. Zsigának van szentelve”, de ezt „elég nehéz volt elintézni”. Persze, gondoltam (még mindig álmomban), bizonyára egy A. Zsiga nevű hozzátartozó emlékére építette egy család, és addig kilincseltek Rómában, amíg találtak nekik egy Zsiga nevezetű szentet. (Minden félreértés kizárására: nem „a Zsigáról”, hanem „A. Zsigáról” volt szó, az A. a vezetéknév rövidítése.)

„A lelkem ódon, babonás vár” – írja egyik versében Ady. – „...Árnyak suhognak a sötétben – S elátkozott had nyöszörög” (A vár fehér asszonya). Egy másik Ady-versben „nagy, kék fülű uhu-madár” röpköd a költő szobájában éjszaka.

Szárnya veri az ablakot:
Magam vagyok és én vagyok,
Így nem éreztem soha még
S nem láttam az életemet.
(A rém-mesék uhuja)

„Sok isten van” – mondta egy Down-kóros hajdani hittanosom. – „Otthon az ágy fölött is van egy, meg a sarkon is, és a Kissék előtt is...” Különben Laci aranyos fiú volt, és természetesen egyáltalán nem volt politeista. Csak éppen nem tudott különbséget tenni a láthatatlan istenség és a látható jel, a feszület között. A monoteizmus archaikus fázisában ezért volt szükséges a képtilalom. Isten transzcendenciáját egy alacsonyabb absztrakciós szintű kultúrában csak az ábrázolás tilalmával lehetett kifejezni.

Boldogult édesanyám legutolsó éveiben szinte teljesen visszavonult a valóságtól. Először csak az tűnt föl nekünk, hogy erősen romlik az emlékezőtehetsége, folyton ismétli ugyanazokat a kérdéseket, és azonnal elfelejti a választ. Később már akkor se kaptunk koherens válaszokat, ha mi kérdeztük őt, s végül önmagát se tudta ellátni többé. Még észlelt minket, de csak valami merev maszk mögül, amivé a szeretett anyai arc az évek jártával átalakult.

„Pap elvtárs, mennyibe kerül ez a cécó?” – tette föl a kérdést a plébánosnak egy férfiú, aki templomi esküvőt szeretett volna „megrendelni”. Az illető, azóta Istenben boldogult atya gyakran emlegette ezt az esetet. Kirívó példája ez annak, hogy az egyházi házasságkötések a hit és a hitetlenség érintkező felületéhez tartoznak. A plébániai gyakorlatban viszonylag ritka az olyan esküvő, amelyben mindkét fél hívő katolikus és aktív résztvevője az Egyház életének.