„Ez az én vérem kelyhe” – ez volt idei nyílt lelkigyakorlatunk címe és témája. Azt tudatosítottuk, hogy mennyire Jézus értünk ontott véréből élünk.

Nagyon jó fogadtatásban volt részünk, a lelkigyakorlatos ház új igazgatója a recepciónál várt bennünket. Be-bejött étkezéseinkre is, még liturgiánkba is bekapcsolódott, de rendkívül tapintatosan. Maga a lelkigyakorlatos ház megújult – a lámpákban van izzó, a fürdőszobákat átépítették, a melegcsapból melegvíz folyik, a szőnyegpadló helyett parkett van, megannyi kellemes meglepetés. Az volt az időjárás is: nem volt kánikula, a szellemi erőfeszítést ez nagyon megkönnyítette. Last but not least, kitűnő volt a koszt.

A közösség nyitott és fogékony volt, a visszajelzések pozitívak. A legnagyobb ajándékot Szendrei Miklós ferences atya közreműködése jelentette. Rozzant állapotom miatt ő vállalta a gyóntatást és a liturgikus cselekmények vezetését. Kedvesen, szerényen, pontosan, lelkiismeretesen, nagy készültséggel és tapasztalattal. Mindenki nagyon megszerette, örömmel hallgattuk homiliáit. Ha csak lehetséges, jövőre is számítunk részvételére.

A szellemi harc a lelkigyakorlat alatt is folyt, voltak nehéz pillanataink. A helytállás hősies volt, Erzsi nővér végkimerülésig lelke volt az egésznek, László titkárunk szilárdan kézben tartotta nemcsak kisbabájukat, hanem a cselekményt is, beleértve a szentmisék megszervezését, Laci, a zenész, mindent megtett, hogy alkalmazkodjék a nép egyszerű, botfülű gyermekeihez, Annuska pedig, László felesége, közlelkesedés mellett dajkálta a csöpp Sárát. Nemcsak a megnevezettek, mindenki készséges és odaadó volt. Csak egy valaki lustálkodott, de ezt szerénységem tiltja megnevezni.  Jó légkörben zajlott az egész, és biztatóak a jövő kilátásai. Nehéz rakétáink működnek a Gonosz hadállásai ellen. Köszönet mindenkinek, aki ebben közreműködött, és várjuk a további közreműködőket.