ESZTERGOM

Kinyílik Esztergom fölött

a vérpiros virág,

bizsergő illat hömpölyög

a tetőtéren át,

Jézus bíbor seb, fényözön,

dallam és szakadék,

sugárzásába öltözöm,

szívem bicsaklik, ég.

Tűzláng vagy tűzpiros szirom,

remény vagy rejtelem,

árnyéka táncol arcomon –

árnyékod, Istenem!

Ki téged áhít, tűzben áll,

kiontja önmagát –

halálom percét tudja már

a vérpiros virág.

Minden jog fenntartva. Copyright © Kovács Gábor, 2002.