„Megöl a disznófejű Nagyúr...” Ady hatalmas erejű szimbólumokat alkotott, mint az Ős Kaján, Jó Csönd-herceg, a rém-mesék Uhuja és a többi. A szimbólumra az jellemző, hogy saját élete van. Az allegóriát megfejteni kell (pl. A madár fiaihoz), ez ezt jelenti, amaz meg azt. A szimbólumot viszont nem megfejteni kell, hanem átélni.

Hajnalban fölébredtem, és amikor sikerült újból álomra szenderülnöm, ez már felületes alvás volt. Vagy féltucat álom-emlékkel ébredtem, de ezek hamar elillantak memóriámból, kettő kivételével.

Az egyik, hogy egy nagy, sötét teremben fekszem, fiatal fiúk között, magam is fiatalon. Mellettem egyszercsak megszólal egy fiú:

Az Ember Tragédiája prágai színében a buzgó alkimista Rudolf császár magyarázza Keplernek:

...De elhibáztuk a nedves tüzet,
Száraz vizet, azért nem létesült
A szent menyegző, a dicső eredmény...

Vikiána, egy szorgalmas és szolgálatkész testvér, tegnap megküldte a Halld Izrael (volt Hagiosz) listára Boldog Salkaházi Sára ünnepének időpontját (május 11.) és miseszövegét. Így ma reggel alkalmam volt róla misézni.

Csak a minap kerestük Sára testvér emléktábláját, azon a helyen, ahol Bernovits Vilma hitoktatóval és számos üldözöttel együtt kivégezték, mert zsidókat rejtegetett a Bokréta utcai női otthonban. Az emléktáblát egy korábbi imasétánk alkalmával fényképeztem le.

Atián vasárnap itt volt és hallgatta bömbölő csöveimet. Megfigyelés alá helyezte a berendezéseket, és közölte, hogy a probléma oka nálam van, nem a fölöttem lévő lakásban.

– Önts a vécétartályba egy üveg ecetet – tanácsolta.

– Honnan vegyek ecetet? – tapintottam a terv gyönge pontjára. – Még soha életemben nem vettem ecetet.

– Ó, azt minden élelmiszerboltban árulnak.

Bizalmas levelezőlistán Mágia és hit c. könyvemről beszélgetünk. Azt mondják, jó, meggyőző, sokaknak segít. Persze ezt olyanok mondják, akik velem együtt látják a démont az okkultban. Más szemléletű, konzervatív paptól, akit magam is sokra becsülök, ezt kaptam:

– Túl következetes vagy.

Sastekintetemmel a polcokat pásztázom a Match áruházban. Előttem egy eladó bevásárlókocsiból pakol a polcra. A kocsi túlsó végén egy hölgy tájékozódik az áruválasztékban. Én döntök először úgy, hogy továbbhaladok. A kocsi és a hölgyvásárló között becslésem szerint éppen átférek. De a hölgy másképp ítéli meg térfogatomat, félrehúzódik. Átcsörtetek, mint egy gondolataiba merült elefántcsorda.

Gyakran kell önmegtagadásokat végeznem, mert a lelkiatyám értékeli az elégtételnek ezt a formáját. Az ember persze szereti a könnyebbik végén megfogni a dolgot. Vajon, ha annyit mondok a Gonosznak: „Önt megtagadom”, az már önmegtagadásnak számít?

Nyugi, nyugi, TALAKE. Tudom, hogy hülye vagyok. Nem kell engem erre emlékeztetni.

Különben se vagyok önöző viszonyban az ördöggel.

Május elseje. Imaséta a Dunaparton. Boldog Salkaházi Sára emléktábláját leszerelték a metró-építkezés miatt. Mély bizonyosság bensőmben: az alapvető emberi értékek inogtak meg városunkban. [S ezt a jelzést még a rendőrbotrányok előtt kaptam! 2007. május 22.] Ezeket kell imával felszabadítani.

Ellopták a sírból Kádár János földi maradványait.

A miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy ez nem politikai ügy, hanem közönséges bűncselekmény. A nyilatkozat második részével feltétlenül egyetérthetünk. A sírgyalázást minden jóérzésű ember elítéli. De hogy nem politikai ügy, az a miniszterelnök jellegzetes levegőbe beszéléseinek egyike. Igenis politikai üzenete van.