Ebédelek a West End Cityben. Föltűnik, milyen ízléses a csarnok karácsonyi dekorációja. Üdítő, annyi giccs után.

Jönnek. Csöngetnek.

Kezdenek bemutatkozni nagy udvariasan, de szellemi dolgokban gyorsan reagálok. Szemem a kezükben tartott papírlapokra téved.

    – Nem kérek Bahá'ít, köszönöm.

Mennek. Nem csöngetnek.

Nem is köszönnek. 

Ennyi.

Megyek a Krúdy Gyula utcában, a Mikszáth Kálmán tértől a Nagykörútig, a baloldali járdán.

A járdára félkerékkel felállva parkoló kocsik helyenként úgy leszűkítik az utat, hogy egyszerre csak egyik irányban lehet haladni. Velem szemben jönnek ketten, félreállok, megvárom őket.

Miután jól leszóltam Mécs Lászlót, hadd mondjak néhány pozitívumot is róla.

A minap egy antikvárium kirakatából ragadtam el Mécs verseit, s most a gyóntatás szüneteiben ezeket olvasgatom. Mindenképpen komoly értéke, hogy eredeti, továbbá nem sekrestye-költészet. Egy verse pl. így kezdődik: „Az öngyilkos unatkozott a fán.”

Metróra szállok. Egy lány szeme megakad rajtam. (Nem az enyém a lányon, nyájas olvasóm, ahogy borzalmas fantáziád föltételezné.) Elég szánalmas lehetek, vagy ismer a templomból, nem tudom, de egyszer csak azt veszem észre, hogy föláll: „Tessék leülni.” Mosolyogva köszönöm meg, és természetesen elfogadom, holott egyáltalán nem esik nehezemre állni, és nem is megyek messzire. De ezt már eldöntöttem, mindig elfogadom. Őt tisztelem meg ezzel, neki esik jól. Az utasok egy darabig engem néznek. Iszonyú látványban lehet részük.

Nem tudom, használtam-e életemben ezt a szót, hogy „nyalka”. Mécs László ugyancsak használja Egyszerű, falusi híd c. versében. Leír egy mármarosi hidat, amelyet a szeszélyes Tisza, medrét megváltoztatva, szárazon hagyott. Majd így folytatja:

Ily szégyen-híd sok nyalka költő. Állnak cifrán és kiagyalva,
az élet-víz nem zúg alattuk s ha van víz: csak tócsává alvad.
Fölényes, gőgös íveikre nem fut egy ember útja sem,
nem kötnek össze partokat s nem néz rájuk a kutya sem.

Match-áruházban láttam a mai napon a következő kiírást:

TISZTELT VÁSÁRLÓINK!

AZ AJÁNDÉKKOSARAK ÁRA

ÁRVÁLTOZÁS MIATT

VÁLTOZHAT.

Becsületszavamra.

Hallok itt-ott kommentárt arról, hogy miért Őszibarack Obama nyerte meg az amerikai elnökválasztást. Részemről különvéleményen vagyok az okos és még okosabb elemzésekkel szemben.

Szerintem Obama egyszerűen azért nyert, mert őszibarack.

A szavazók többsége, ha egy csúnya öregember és egy vonzó fiatalember között kell választania, a vonzó fiatalemberre szavaz. Obama azért győzött, mert fotogén, és jó a fellépése.

Forgalmas aluljáróban csinálja a propagandát egy rendszerváltó hazafi, semmit se törődve azzal, hogy semmit se törődnek vele. Gondolom, jelen alkotmányunkat nem tartja törvényesnek. Természetesen csak az ő elképzelése szerinti alkotmány törvényes. Erről az ostobaságról már elmondtam a véleményemet. Most éppen azt ordítja, hogy mindenki menjen oda hozzá és írjon alá valamit. „Mindenki, aki nem magyargyűlölő, jöjjön ide!”

Új lakásba költöztem. Ez a művelet sok feszültséggel jár, és azzal, hogy az ember nem találja meghitt tárgyait. Telefonom, Internetem máig sincsen, de aludni már úgy-ahogy tudok. Isten áldja meg azokat, akik segítettek.

Napok teltek el, amíg a zűrzavarban fölfedeztem: Tűzharmat, az egyszarvú, nincs sehol. Nem költözött velem. Megnéztem minden gyufaskatulyát, de azokban gyufa van.