Javier López tanúságtétele Maria Laura Pio weblapján  jelent meg

Bekapcsolódásom az IÉI-be majdnem öt éven át tartott. Ahogy rendszerint szokásom majdnem mindenben, amit vállalok, ebbe is a lehető legalaposabban kapcsolódtam be, egész addig a pontig, hogy a hivatalos TLIG (IÉI) weboldal spanyol változatának webmestere lettem. Az egész azzal kezdődött, hogy egy családtag kölcsön adott nekem egy könyvet. Olyan pillanat volt az, amikor különösen érzékeny voltam, mert a fivérem éppen akkor halt meg. Teljes életemben katolikus voltam, bár talán kissé belefáradtam, és unalmas egyhangúságba estem. Úgy gondolom, hogy abban az időben még Jézusnak az Oltáriszentségben való jelenlétét sem értékeltem. Sejtésem szerint az volt az alapvető problémám, hogy nem ismertem Isten szeretetét, sem külső forrásokból, sem személyes tapasztalatból, viszont az IÉI üzenetekben – különösen az első kötetben – éppen ez a szeretet járja át az embert.

Amikor az IÉI könyveket olvastam, álmélkodtam azon, hogy Jézus ma is szól, éspedig ilyen intim módon. Addig azt hittem, hogy évszázadok óta megszűnt szólni. Kezdetben képtelen voltam elhinni, hogy az üzenetek hitelesek lehetnek, de amikor olvastam arról, hogy sok megtérés történt és hogy az üzeneteket neves papok támogatják, föladtam előítéleteimet, és végül teljesen rabja lettem az üzeneteknek.

Kezdtem megismerkedni emberekkel, akik az üzenetekkel kapcsolatban voltak. Eljött a pillanat, amikor az üzenetek teljes életemen uralkodni kezdtek. Még vakációban is kizárólag ezeket olvastam! Abbahagytam a napi részvételt a misén (feleségem nem – én azonban csak vasárnap mentem vele), de nem bántam, mert azzal mentettem magam, hogy közvetlenül együttműködöm Isten főművével, és hogy a jóságos Atya bizonyára megért és igazol engem.

Azt hiszem, nem volt más társalgási témám. Mindig az ördög művét láttam abban, ha valaki támadta Vassulát. A Közlemény nem hatott rám, és így tovább. Még teológusként is megpróbáltam fellépni, hogy Vassulát megvédjem! Szüleim ostobának tűntek előttem, mert az üzenetek közömbösen hagyták őket.

Akkor kezdett minden megváltozni, amikor véletlenül találkoztam egy pappal, aki – nagy türelemmel és az üzenetek kikezdése nélkül – tanítani kezdett a Szentlélekről, és rávett, hogy olvassak nagy misztikusokat, amilyen Keresztes Szent János, és más lelki könyveket. Apránként kezdtem eltávolodni az üzenetektől és kritikusabbá válni velük szemben, megfontolva sok dolgot, például hogy mit jelent minden feltétel nélkül engedelmeskedni az Egyháznak. Az IÉI imacsoportokban olyasmit figyeltem meg, ami nem nagyon tetszett nekem: az üzeneteknek ugyanolyan fontosságot tulajdonítottak, mint a bibliai idézeteknek!

Hirtelen elkezdett nyugtalanítani valami, amivel kapcsolatban korábban nem voltak kételyeim: Vassula házassági szituációja. Hogyan lehet ilyen tisztázatlan helyzetben valaki, aki ilyen nagy küldetést kapott? Ráébredtem, hogy az IÉI találkozón, amely a Szentföldön gyűlt össze, ökumenikus szertartásokat és eucharisztikus közösségeket rendeztek a Katolikus Egyház szükséges felhatalmazása nélkül. Találkoztam Vassulával személyesen, és megismertem életének sok részletét. Azt kérdeztem magamtól, hogyan lehetséges, hogy ennyire fél a fizikai támadásoktól az összejöveteleken? Az Úrban való bizalom hiányát láttam ebben, és ellentmondást az üzenetekkel szemben. Kezdtem visszaemlékezni arra, hogy sok más ember, akiknek nagy karizmája volt az Egyházban, komoly tévedéseket látott Vassula üzeneteiben, én pedig nem hallgattam rájuk. Vakmerő kalandornak láttam magamat. A Szent Katolikus Egyháznak már megvannak a maga bizottságai és kongregációi arra, hogy döntsenek a rendkívüli jelenségeknek a katolikusok részéről történő elfogadásáról. Mit csinálok én, hogy egyszál magamban és saját kockázatomra követek valamit, amit annyi kétség vesz körül? Így hát, egyik napról a másikra, elhatároztam, hogy megszabadulok az összes üzenettől, és véglegesen megkezdem a hiteles Igaz Életet Istenben, az ő Egyházán belül. Hálát adok Istennek és az ő Szentlelkének ezért a vezetésért. Jópár év múlt el azóta, és nem bántam meg döntésemet. Úgy érzem, lelkileg növekedtem, sok fogyatékosságomat megismertem, és sohasem volt újra késztetésem, hogy azokat az üzeneteket olvassam.

2005. május 12.

Javier López

Spanyolország

Forrás:
http://www.infovassula.ch/tlighome.html#TESTIMONY 2