Maria Laura Pio, jelen beszámoló szerzője indította el a Kritikus weblap Vassula Ryden „Igaz élet Istenben” üzeneteiről c. weblapot:

http://www.infovassula.ch

1996-ig Genfben laktam (Svájc), mintegy 50 km-re Lausanne körzetétől, ahol abban az időben Vassula élt. Csecsemőkoromtól katolikus vagyok, és mindig az evangélium szerint törekedtem élni. Genfi tartózkodásom idején nagyon aktív voltam plébániámon, önkéntes hitoktató voltam, miközben egyetemi tanulmányaimat befejeztem.

1993-94-ben lelkivezetőm bemutatott G. asszonynak, aki nagyon aktív támogatója Vassula Rydennek. Ő volt az első, aki nekem Vassuláról beszélt, és tőle kaptam az „Igaz Élet Istenben” (IÉI) üzenetek első kötetét. Meghívott a konferenciára is, amit Vassula tartott az Egyházak Világtanácsában.

Az IÉI üzenetek kissé furcsák voltak számomra, de minthogy még sose olvastam magánkinyilatkoztatást, igyekeztem nyitottnak lenni velük kapcsolatban. Vassulának az Egyházak Világtanácsában tartott beszéde után nagy lelkesedést éreztem, és megvettem néhány további könyvet is. Az üzenetek olvasásakor éreztem először, hogy Isten igazán szeret engem (az első kötet főtémája Isten szeretete).

Ebben a fázisban azért imádkoztam Istenhez, hogy adjon nekem jelt. Mivel a konferenciára édesanyámmal együtt mentem, azért imádkoztam, hogy amennyiben az üzenetek valódiak, ezt anyukám erősítse meg nekem. És megtette. Közvetlenül a konferencia után pozitív benyomása volt Vassuláról. Viszont a könyvek olvasása után szkeptikussá vált. Ezt a nézetváltozását azonban nem tekintettem az Istentől kapott válasz részének... (Ma már nem kérek jeleket Istentől; nem mintha Isten nem válaszolna – ő minden imát meghallgat – , hanem mert mi emberek hajlamosak vagyunk mindenütt jeleket látni és úgy értelmezni őket, ahogy nekünk tetszik...)

Az üzenetek hamarosan szenvedélyemmé váltak. „Szenvedélyen” azt értem, hogy minden egyes napon szükségét éreztem olvasásuknak. Elkezdtem abban hinni, hogy Isten akarata számomra az üzenetek olvasása és terjesztése. Ekkorra G. asszony megközelítőleg húsz könyvet adott nekem, hogy barátaimnak adhassam. Elkezdtem terjeszteni az üzeneteket. Azelőtt sose csináltam ehhez hasonlót. Az üzenetek állandóan ismétlik, hogy Isten egyetlen dolgot kíván tőlünk, azt, hogy terjesszük az IÉI üzeneteket, és ez menti meg a világot.

Annakidején tevékeny voltam egy társulatban, amely a felnőtt- és gyermekpornográfia ellen küzdött. Ezt mindig keresztény feladatnak tekintettem, de miután az IÉI-t olvastam, kezdtem ezt hiábavalónak érezni, és kihagytam az összejöveteleket, hogy több időm maradjon az IÉI üzenetek olvasására és terjesztésére. Abbahagytam az evangéliumok olvasását is, mert végül azt gondoltam, hogy az üzenetek az evangélium fölött állnak, hiszen Jézus ezekben most beszél.

Hamarosan rájöttem, hogy a legtöbb ember, aki olvasta az üzeneteket, ugyanúgy érez, mint én. G. asszony elmondta nekem, hogy mindennap olvassa az üzeneteket, és ha van fölös ideje, azt az első kötet újraolvasására használja.

Három-négy hónap IÉI után viselkedésem annyira megváltozott, hogy szüleim is észrevették. Képtelen voltam elviselni a legkisebb kritikát is Vassulával kapcsolatban, és sűrűn voltak borzalmas veszekedéseim anyámmal. Azonkívül nagyon érzékennyé váltam mindenre, gyakran sírtam. Iszonyú bűntudatom volt, amikor nem volt kedvem az üzeneteket olvasni. Nem néztem többé tévét, nem olvastam regényeket, mint azelőtt. Ha alkalmam volt vakációra menni, mindig megpróbáltam egy kolostorba visszavonulni lelkigyakorlatozni (természetesen IÉI könyvekkel). Barátaimmal csak akkor mentem el programokra, amikor úgy gondoltam, alkalmam lesz az üzenetek terjesztésére.

Miután nyolc-kilenc hónapja olvastam az üzeneteket, anyám felszólított, hogy bírjak ki egy napot az olvasásuk nélkül. Azt válaszoltam, hogy kibírok egy hónapot is. Meg is tettem. Közben bűnösnek éreztem magam. Úgy tűnt, belső hangot hallok, amely azt mondja nekem, hogy így cselekedve engedetlen vagyok Istennel szemben. Azzal érveltem magamban, hogy ezt nem azért csinálom, mert az üzeneteket hamisnak tartom, hanem azért, mert szeretem édesanyámat, és ez egy mód arra, hogy meggyőzzem őt az üzenetek igazságáról.

Ennek ellenére mindvégig bűntudatom volt, ám folyton imádkoztam Istenhez, hogy segítsen. Elkezdtem olvasni Avilai Szent Terézt és Keresztes Szent Jánost, és mély misztikájukat meglepően üdítőnek találtam. Sőt megkönnyebbültem, hogy nem kellett mindennap IÉI üzeneteket olvasnom (bár ezt nem szívesen vallottam be magamnak).

Nos, „IÉI önmegtartóztatásom” harmadik hetében Isten megadta nekem az erőt és az értelem világosságát, hogy szembenézzek azzal, ami az elmúlt évben történt. Most első alkalommal kételkedtem valóban az üzenetek hitelességében. Imádkoztam Istenhez, hogy mutassa meg nekem az Igazságot az IÉI-vel kapcsolatban.

Eltelt a hónap, és újból elkezdtem olvasni az IÉI-t. De ezúttal megláttam az ellentmondásokat az IÉI és az evangélium között. Eljött a pillanat, amikor abbahagytam az IÉI olvasását. Nem egészen egy év múlva a Katolikus Egyház nyilvánosságra hozta a Közleményt, egy figyelmeztetést a Vassula Ryden írásaiban előforduló negatív elemek és tanbeli tévedések ellen.

Az üzenetekben való hitem következményeként bűntudatot és szorongást tapasztaltam majdnem két éven keresztül, mert bár nem gondoltam már azt, hogy az IÉI hiteles, még bennem volt az ellentétes tartalmú agymosás. Úgy éreztem, nem tudok bízni Istenben, sem az Egyházban, sem önmagamban. Olyan becsapottnak éreztem magam a papoktól, akik nem figyelmeztettek, sőt bátorítottak az IÉI olvasására, anélkül, hogy ők maguk elolvasták volna! (Lelkivezetőm egyike volt ezeknek...) Állandóan azt kérdeztem Istentől, miért hagyott annyira tévútra menni, amikor egyedül Őt kerestem.

Egy darabig képtelen voltam Jézushoz imádkozni, mert az IÉI üzenetek (mint bármely hamis kinyilatkoztatás) finoman megváltoztatják az ember benyomását Jézus képéről és személyiségéről. Amikor „Jézusra” gondoltam, az IÉI-Jézus képe jött elmémbe, aki elítéli azokat, akik nem hisznek az üzenetekben (pedig az Egyház azt tanítja, hogy ne tekintsünk hitelesnek jóvá nem hagyott magánkinyilatkoztatásokat, ne olvassuk és ne terjesszük őket). Az imádságon keresztül azonban az Atyaisten helyreállította bennem Fiának képét.

Mint konklúziót hozzátenném, hogy mivel megtapasztaltam a föltétlen hitet egy jóvá nem hagyott magánkinyilatkoztatásban, amilyen az IÉI, tanúságot tehetek arról, hogy ez mennyire tönkreteheti az embert. Az IÉI látszólag nem tartalmaz tévedéseket, hibákat (egyes teológusok és papok hisznek benne). Minden hűségesnek tűnik az evangéliumhoz, az Egyház tanításához, a pápához. Úgy tűnt nekem, hogy mélyebb hitre és imádságos lelkületre jutottam. De mindez homokra épült. Ha a magánkinyilatkoztatás nem hiteles és az ember mégis úgy dönt, hogy hisz benne, az szellemileg tönkreteszi az embert.

Ez a tapasztalat megmutatta nekem, mennyire fontos hallgatni az Egyház figyelmeztetéseire és ajánlásaira. Megmutatta azt is, hogy a természetfölötti, a csoda keresése mennyire veszélyezteti a lelket, mennyire a hit erős és alattomos gyilkosává válik. Segített abban is, hogy új módon értsem meg Jézus szavát: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek” (Jn 20,29).

Több mint hat év kellett ahhoz, hogy fölépüljek ebből a tapasztalatból, amely egy valódi trauma következményeivel járt bennem. És mindössze nyolc hónapig olvastam az üzeneteket... Mindazonáltal bizonyos értelemben nem bánom, mert ezt a rettenetes illúzióvesztést és szenvedést Isten fölhasználta arra, hogy megmutassa nekem irántunk való igazi szeretetét – amely föltétel nélküli – és lelkileg egy mélyebb és hitelesebb hitre vezessen, amely az evangélium egyszerűségén, az Istenbe és az Ő Egyházába vetett bizalmon alapul.

Néhány évvel az elbeszélt események után, bizonyos körülmények folytán fölismertem, hogy nem hallgathatok arról, amit tapasztaltam. Ebből az okból hoztam létre weblapomat. Mivel a hivatalos IÉI weblap (www.tlig.org) érthető módon teljesen az üzenetek valódisága mellett áll ki, ez a webhely a negatív elemekre és tévedésekre koncentrál, amelyek az írásokban megtalálhatók és tisztázásra szorulnak. Ezzel nincs tagadva az, hogy az üzenetekben jó elemek is vannak.

A webhelyet Padovai Szent Antal pártfogása alá kívánom helyezni. Szent Antalnak szilárd teológiai képzettsége volt, és később csatlakozott a frissen alakult ferencesekhez (Assisi Szent Ferenc rendjéhez). Sok lelket mentett meg, sok megtérést tett lehetővé igehirdetésével és életmódjával, amelyet egyszerűség, igazságérzet, szegénység és alázat jellemzett. A klérus nagyfokú romlottsága idején szembesült a kathar eretnekséggel, amelynek követői erkölcsileg feddhetetlen életet folytattak. Szent Antal azzal a nehézséggel találkozott, hogy meg kellett értetnie a katharok súlyos tévedéseit, „jó gyümölcseik” ellenére és azok tagadása nélkül.

Padovai Szent Antal járjon közben értünk, hogy hűségesek maradjunk az Atyaistenhez, és megdicsőítsük Őt életünkkel.

Maria Laura Pio

Forrás:

http://www.infovassula.ch/tlighome.html#TESTIMONY 1