Tárkányi Ákos szociálpolitikus, demográfus. A katolikus karizmatikus Új Jeruzsálem Közösséghez tartozó imacsoport tagja. Házas, három gyermeke van.

Ha állítólag isteni üzeneteket valóban isteni eredetűnek tartunk, akkor nyilván sokkal komolyabban vesszük őket, viszont könnyebben engedhetünk a bennük rejlő esetleges tévtanításnak is.

Még ha Istentől való is (úgy tűnik) egy magánkinyilatkoztatás, akkor sem egész biztos, hogy minden rendben van vele kapcsolatban. Ki tudja, melyik gondolati kép honnan származik? Egy nagyon alapos vizsgálat sem biztos, hogy pontosan meg tudná ítélni, hát még mi! Szóval nem szabad minden ilyen forrásból származó állítást hatalmas tisztelettel fogadni, mint valamilyen lehengerlően súlyos kinyilatkoztatást.

Mindenesetre a Hittani Kongregáció részéről nyilvánvalóan úgy látták, hogy Vassula esetében annál, hogy nem foglalkoznak vele komolyan, nagyobb veszély, ha az állítólag isteni üzeneteit kritikátlan rajongással fogadják, miközben ezekben téves elemek is előfordultak. Ezt a véleményt mutatja a legutóbbi, 2007-es megnyilvánulás. Nem csoda, hogy ez a vélemény alakult ki, hiszen már volt korábban egy sor állítás az üzeneteiben, amit a Hittani Kongregáció részéről a hittel ellentétesnek találtak, és nem látnak garanciát arra, hogy ha ez egyszer megtörténhetett, a későbbiekben nem történhet meg. Bizonyára ezért intik a híveket óvatosságra az üzenetek olvasásakor. Nem túl reális elképzelés, hogy minden egyes esetben, amikor megint előfordul egy félreérthető, vagy téves állítás, akkor az adott hívő akár közvetlenül a Hittani Kongregációhoz, akár közvetlenül Vassulához fordulna magyarázatért. (Ha nagy ritkán esetleg elő is fordulhat ilyen, a hasonló esetek zömében aligha.) Viszont ilyenkor tévedésbe eshet az illető, ha nem nagyon óvatos.

Azt nem írta a Hittani Kongregáció, hogy Vassula üzeneteit tilos olvasni, csak azt, hogy óvatosan tegyük. Nem feltétlenül értéktelen és lebecsülendő, mint egyéni elmélkedés. (Még akkor sem, ha tényleg csak az, és nem több.) Olvastam több ilyen állítólagos üzenetet, és végső soron olyanok voltak, mint egy-egy szép szövegű általános prófécia, illetve valamilyen szép, költői elmélkedés. „Ezt mondaná ma Jézus.”

Ami miatt én magam nem lelkesedem érte, az – a vatikáni fenntartásokon kívül – több egyéb szempont is. Nincs szükségem több kötetnyi szép általános próféciára. Még akkor sem, ha van néhány témájuk, mint például az ökumenizmus. Mit kezdjek ezekkel, mit kezdjek ennyivel? A tartalmuk pedig, bár szépen, érzelmekre hatóan volt megfogalmazva, általában semmi újat nem tartalmazott, mondhatni, banális volt.

Konkrét és személyre szóló próféciákat is kaphatok (ahogyan már kaptam is) a saját közösségemben, olyanokat, amelyeknél ellenőrizhető, hogy Istentől való-e. (Volt, amiről biztos lehetek, hogy az volt.) Általában nem bízom túlzottan a különböző nagy találkozókon elhangzó, vagy „állítólag megbízható” és szájról szájra terjedő üzenetekben, „általános próféciákban”, mert ezeket szinte lehetetlen ellenőrizni. „Hamarosan nagy hitbeli ébredés várható Magyarországon.” Mi az, hogy „nagy”, mi az, hogy „hamarosan”? Aztán ha 50 év múlva lesz valami, akkor az volt a „hamarosan”? „A magyar népnek ez és ez az Istentől akart hivatása.” Elhívás? Talán van értelme ezt fölvetni egy masszívan vallásos népnél (mint a fülöp-szigetekiek). Ha a realitásra is vetünk egy szerény pillantást, belátható időn belül annyi lehet itt „stratégiai cél”, hogy a néhány százaléknyi komolyan hívő aránya esetleg egy kicsit növekedjen. (Hogy mi volt a legjobb esetben az isteni hivatás, ha van ennek a fogalomnak egyáltalán értelme nemcsak egyének, hanem egy nép esetében is, azt úgyis csak utólag mutathatják meg a történelmi körülmények, események, és azok egyáltalán nem biztos, hogy igazolják azt az akkor már réges-régen elhangzott próféciát. De ezt egy ilyen elhangzásakor még nem biztos, hogy józanul, tisztán lehet látni.)

Nem ismerek beigazolódott próféciákat Vassula esetében. 1991-ben beszélt egy nagy várható katasztrófáról, amibe az egész Föld fizikailag beleremeg, és az itt egymásra halmozott sokféle kép között a „bűn tornyainak leomlása” is szerepelt. Ezt aztán 2001-ben jól lehetett értelmezni a new yorki merényletre, csak az a probléma, hogy ez nem volt az egész Földet fizikailag megremegtető, kozmikus világkatasztrófa. Szóval ez egy esetlen, hamis értelmezés, de azért, ha jól tudom, Vassula egyik beteljesült próféciájaként tartják számon.

Érv Vassula mellett, hogy a „bűn tornyainak leomlását” említő üzenet (állítólagos) adása 1991. 09. 11-én történt, napra pontosan 10 évvel a new yorki merénylet előtt. Bár pontos dátum nem volt megadva, de ezt a pontos egybeesést erős érvként lehet használni amellett, hogy „lám, ez az üzenet tényleg arról az eseményről szólt, íme tehát a bizonyíték az üzenetek isteni volta mellett”. Igaz, hogy abba nem remegett bele fizikailag, érezhetően az egész Föld (ahogyan az üzenet állítja), de ezt lehet úgy magyarázni, hogy ez csak az előképe volt a később várható sokkal nagyobb katasztrófának (amiről az üzenet további része szól). Figyelemre méltó, hogy (az állítólagos) Jézus éppen ebben az üzenetben ítéli el igen keményen azokat, akik nem hisznek az üzenetekben. Ezt lehet úgy magyarázni, hogy persze, hiszen ő már előre tudta, hogy ez be fog teljesülni, és főként attól fogva ez már csalhatatlan bizonyítéka lesz az üzenetek hitelességének, tehát aki ezek után sem hisz bennük, az már igazán javíthatatlanul elvetemült.

Viszont az is lehet, hogy az ördög úgy rendezte, hogy a merénylet aztán pontosan 10 évvel később történjen, hogy ezzel hitelt szerezzen egy hamis próféciának. (Pont akkorra piszkálta föl a szükséges mértékben az Al Kaida tagjaiban a gyűlöletet, és itt-ott besegített egyik-másik körülmény alakításával.)

Meg az is elképzelhető, hogy mivel Vassula üzeneteinek a terjedelme olyan hatalmas, annyi rengeteg között csak akadhat olyan, ami valamilyen különös egybeeséssel, véletlennel mintegy automatikusan kiemelhető a többi közül, hogy „lám, lám”. (Itt pedig pont ez volt ilyen.) Nostradamus próféciái esetében is sejthető a véletlen ilyen szerepe, meg a közelmúltban szenzációként bedobott, „A Biblia kódja” című könyv állításainak, sikeresnek tűnő „jóslatainak” is lehetett ilyen magyarázata. Ez az utóbbi magyarázat mindenképpen összeegyeztethető a „csak magánelmélkedés” koncepciójával, de végső soron az előbbi is, mert az ördögnek kedves lehet, ha egy bizonytalan, és időnként tévedésbe csúszó emberi elmélkedéssorozatot isteni műnek tartanak az emberek.

Vassula szerint a Jelenések könyvében szereplő két tanú nem más, mint Jézus Szíve és Mária Szíve. Ez képtelen képzavar szerintem, ha meggondoljuk, hogy a bibliai szöveg mint két élő evilági személyről beszél róluk, akik gyötrik a Föld (bizonyára gonosz) lakóit és gonosz emberek megölik őket, de egy rövid idő után feltámadnak, és ellenfeleik szeme láttára felmennek a mennybe. Előtte holttestük annak a városnak utcáján hever, „ahol a mi Urunkat is megölték” (vagyis Jeruzsálemben). Milyen félrevezető volna itt a bibliai szöveg, ha az egyik tanú nem volna más, mint „a mi Urunk”. Meg aztán hogyan is lenne a dolog akkor a két tanú megölésével és föltámadásával, ha ezek Jézus és Mária, vagy Jézus Szíve és Mária Szíve lennének? Jézus újra föltámad? Ha Jézus és Mária Szíve őket magukat szimbolizálja, akkor a két tanú meg ezt a két szimbólumot szimbolizálja? Mindezt csak valamilyen rendkívül bonyolult, erőltetett, nyakatekert módon lehet kimagyarázni (ha egyáltalán valahogy lehet). A Jelenések könyve amúgyis úgy tele van homályos képekkel, hogy sok mindent bele lehet ezekbe látni, de éppen ez az értelmezés különösen képtelenül hat, és kifejezetten csökkenti a számomra Vassula komolyan vehetőségét.

Azt is olvastam, hogy Vassula egyes üzeneteit utólag átírta (bizonyára vele szimpatizáló papok vagy más személyek tanácsára), hogy katolikus szempontból teológiailag elfogadhatóan hangozzanak (például egy eredetileg a pápát támadó üzenet volt ilyen). „Ja, azt nem úgy kellett érteni.” Szóval nemcsak a Tanítóhivatallal való párbeszéd ügye létezik, hanem van ezen kívül bizonyos további üzeneteknek egy megváltoztatott második kiadása is.

Egy konkrét példa: az eredetileg „Ó, jöjj, Péter, add a kezed, a Sátán eltérített téged az igazságtól” – mondat a „második kiadásban” már úgy hangzott, hogy „A Sátán közületek sokakat eltérített az igazságtól. Add a kezed, Péter…” A forrását lásd a

http://www.unitypublishing.com/Apparitions/VASSULA-%20Mark.htm

linken. (Itt az egész „átírás ügy” részletesen le van írva. Ez a honlap jó gyűjtemény magánkinyilatkoztatásokról, de amúgy egy vadul anti-ökumenikus tradicionalista a szerkesztője, Rick Salbato, aki ökumenikus beállítottságuk miatt a karizmatikusokat is hevesen támadja. Viszont magát ezt a cikket nem ő írta, hanem egy szintén erősen konzervatív, de nála mérsékeltebb beállítottságú személy, Mark Waterinckx.)

Vassula hitelességét csökkenti a számomra a minden megkülönböztetés nélküli éles elítélése is mindazoknak (az üzenetek részeként), akik nem hisznek az üzenetekben – annak ellenére, hogy ezt az egyház senkitől nem várja el.

Nemcsak a magam számára találom problémának az üzenetek igen nagy terjedelmét. Vassula egyik bírálója, Maria Laura Pio írta, hogy amikor megismerkedett velük, az üzenetek hamarosan minden idejét, gondolatát kitöltötték, és ezek terjesztése vált a legfőbb céljává. Mások körében is hasonlót tapasztalt. Úgy látom, hogy az talán a legnagyobb probléma az Igaz élet Istenben üzenetekkel, hogy míg szép képeikkel érzelmileg megfognak, rendkívüli terjedelmükkel nem nagyon engedik, hogy az egyházzal, és Istennel, Jézussal ezen kívül bármilyen módon is kapcsolatba kerüljön az, aki ezek rajongója lesz. A tartalmuk viszont általában elég banális, tehát nem adnak semmilyen lényeges pluszt, de elvonhatnak az egyházzal való közösségtől. (Sőt, itt-ott dogmatikai tévedések, vagy az olvasót ilyenhez vezető zavaros állítások is előfordulhatnak, ahogyan már történt is ilyen.) Egy belterjes mozgalom alakul ki ezek körül, túlfűtött, szektás jellegű mentalitással. Igaz, hogy ez a hiba bizonyos fokig más egyházi mozgalmaknál is felbukkanhat, de úgy tűnik nekem, hogy itt egészen rendkívüli mértékben lehet jelen.

Bizonyára lehet magyarázkodni, hogy „de azért azt nem csak úgy lehet megélni”. Ez azonban kétséges, és valószínű, hogy gyakran igenis így lehet, mert a torz mentalitás logikusan következik a körülményekből. Hogyan marad ideje a Bibliára, más lelki olvasmányokra, szentmisére, egyéb kötelezettségekre, meg szórakozásra, művelődésre, pihenésre annak, aki „igazán alaposan” át akarja olvasni ezeket a köteteket? Vajon mennyire lehet jellemző az üzenetekért való rajongáson kívül az Isten személyes vezetésére hagyatkozás, a vele való személyes közösségre figyelés? Vajon aki belekerül egy ilyen nem katolikus centrumú mozgalomba, az kihez lesz hűséges, ha Vassulának akadnak más, katolikus szemmel problémás vagy elfogadhatatlan kijelentései is?

Egy ilyen egyetlen személy köré épülő, zárt, túlfűtött, és lényegében felekezetközi, tehát kívülről nemigen kontrollálható mozgalom szociológiai szempontból a legrosszabb értelemben vett szektának tűnik. Teljesen érthető, ha a Hittani Kongregáció óvja a katolikusokat attól, hogy egy ilyen társaságba belekeveredjenek.

Tárkányi Ákos