A mindenség forrása a teremtő „legyen”. A szó szoros értelmében kizárólag Isten „kreatív”, teremtő; csak ő tud semmiből valamit létrehozni. A „teremtés”, „kreativitás” szót gyakran használjuk emberi valóságokra is, pl. „Kepler megteremtette a modern csillagászatot”. Ilyenkor is olyasminek a létrehozására gondolunk, ami azelőtt nem létezett. Művészi kreativitásról beszélünk, ha valaki feltűnően újszerű alkotásokat hoz létre, kreatív tevékenységről, ha valaki munkájában új szempontokat fedez föl. Az internetes programokban gyakran szerepel a „Create” gomb, egy új fiók, mappa stb. létrehozására. De az emberi kreativitás soha nem jelent teljes előzménynélküliséget. Aki fizikailag alkot, anyagból alkot, aki szellemileg alkot, mások gondolatait gondolja tovább. Kepler jól kidolgozott csillagászati észlelésekre támaszkodhatott; a magyar lírát forradalmasító zseninek, Ady Endrének is voltak halvány előzményei Vajda, Reviczky, Komjáthy, Kiss József költészetében. Bolyai János azt írta apjának, hogy semmiből új világot teremtett; de igazából az ő korában a matematika tudománya annyira érett volt már a nem-euklidészi geometria megalkotására, hogy egyidejűleg Gauss és Lobacsevszkij is fölfedezte azt. A szó szigorú, filozófiai-teológiai értelmében az ember nem „teremt”, hanem „változtat”, bármilyen meglepő legyen is ez a változás.

Ebbe a bölcseleti-teológiai háttérbe robban bele az új teremtés eszméje. Jel 21,5-ben Isten így szól: „Íme, újjáteremtek mindent!” Ez a beteljesedést, „minden dolog helyreállításának idejét” (Csel 3,21), az „új eget és új földet” (Jel 21,1; 2Pt 3,13; vö. Iz 65,17) jelenti, de a kifejezés csak visszhangozza Iz 43,19 görög fordításának szövegét, amely viszont a babiloni számkivetésből való hazatérésre vonatkozik – az pedig a megváltás előképe. A megváltás, az újszövetség ideje még nem a végső állapot, de a beteljesedés, az eszkaton csiraszerűen már ott rejtőzik benne. Az új teremtés megkezdődött. Jézus megdicsőült teste már az új ég és új föld anyagához tartozik, ehhez csatlakozik a mennybe fölvett Boldogságos Szűz megdicsőült teste, s csatlakozni fog majd az összes szentek megdicsőült teste Jézus második eljövetelekor.

Az új teremtés, ellentétben az első teremtéssel, nem a nemlétezőből indul ki. Valamit fölhasznál, ami természetes értelemben nem semmi; semmi viszont a természetfölötti rendben. A világra jött ember a semmihez képest már valami; a természetfölötti rendben azonban még nem bír léttel addig, amíg a keresztvíz és a keresztelési szavak újjá nem teremtik. „Aki Krisztusban van, új teremtmény” (2Kor 5,17). Az új teremtés létet ajándékoz az isteni természetben való részesedés rendjében (2Pt 1,4), az eljövendő megdicsőült univerzum rendjében.

A szentek azért kreatív emberek, mert az új teremtésben vannak otthon. Péter új Rómát teremt, Justinus új „filozófiát”, Mónika könnyei újjáteremtik Ágostont. Domonkos szerzetesei pénz nélkül utaznak és nem látnak hiányt, Avilai Teréz, aki soha teológiát nem tanult, a Belső várkastélyban megteremti a misztika maradandó elméletét, s amikor Don Boscót éjszaka késsel támadják meg, a semmiből tör elő egy hatalmas szürke kutya és földre teríti a merénylőt. Batthyány-Srattmann László az első világháború idején megnyitja kórházát saját betegein kívül a háborús sebesülteknek is, sőt kórházi munkáján túl nyakába veszi a körorvos feladatait – s mindamellett nem szenved kárt a családra és az imádságra fordított ideje sem. „Hány hadosztálya van a pápának?” – kérdezi megvetően a szovjet diktátor, s íme, a semmiből elődübörgő láthatatlan hadosztályok erőszak nélkül megdöntik a szovjet kommunizmust, a fatimai Szűz ígérete szerint.

Ővele, a Szűzzel kezdődött az új teremtés műve. Mint Isten ajkáról a teremtés hajnalán a „legyen”, úgy hangzott el a Szűz ajkáról a kreatív „legyen” az új teremtés hajnalán. S a megistenülés kapuja kitárult, egy női petesejtből lett Valaki, aki valóságos Isten.