Fizettem a kasszánál, és most a bevásárlókosárból szatyrokba pakolom az almát, a kenyeret, a sajtot, a margarint, a kávét, az ásványvizet és a kefirt. A polc fölött, ahol pakolok, hirdetmény van a falon. Eltűnt egy francia lány Budapesten. Emlékszem, a rádió is foglalkozott vele. Egy Dohány utcai szórakozóhelyről látták kijönni utoljára, december 4-én.

Fölvásárolták a hősugárzókat a boltokban. Félnek, hogy nem lesz gáz, és akkor gáz lesz. Nem hinném, hogy idáig fajul a dolog, de tény, hogy a Balkánon már számolatlan ezrek fáznak az orosz-ukrán gázvita miatt. Formálisan ez két vállalat vitája, közben azonban mindenki tudja, hogy Pimasz Putyi akarja Ukrajnát megbüntetni, amiért nem az ő védőszárnyai alá menekül.

A Rollerozó Gorilla szobra ott áll a Duna utca és a Váci utca sarkán, a hajdani Tiszti Kaszinó (ma MKB központ) csücskénél. Nem is sejtettem, hogy létezik. Igazán, ez a szobor hiányzott nekem éveken át. Olyan, mint egy varrógép és egy fájdalmában kővé dermedt házimacska kereszteződése.

Kaukázusi kefírt vettem. A doboz alján ez a felirat olvasható: Alföldi.

Nem tudtam, hogy a Kaukázus az Alföldön van. Persze, ahogy Grúzia igyekszik a NATO-ba, minden lehetséges.

Putyi toporzékolhat, a pimasz Putyit a NATO még mindig fél kézzel be tudja csomagolni. Kínától jobban kell tartani. Igaz, Kína még nem tart ott, ahol tartani fog akkor, amikor majd fölfigyelünk arra, hogy előbb kellett volna fölfigyelni.  

Ebédelek a West End Cityben. Föltűnik, milyen ízléses a csarnok karácsonyi dekorációja. Üdítő, annyi giccs után.

Jönnek. Csöngetnek.

Kezdenek bemutatkozni nagy udvariasan, de szellemi dolgokban gyorsan reagálok. Szemem a kezükben tartott papírlapokra téved.

    – Nem kérek Bahá'ít, köszönöm.

Mennek. Nem csöngetnek.

Nem is köszönnek. 

Ennyi.

Megyek a Krúdy Gyula utcában, a Mikszáth Kálmán tértől a Nagykörútig, a baloldali járdán.

A járdára félkerékkel felállva parkoló kocsik helyenként úgy leszűkítik az utat, hogy egyszerre csak egyik irányban lehet haladni. Velem szemben jönnek ketten, félreállok, megvárom őket.

Miután jól leszóltam Mécs Lászlót, hadd mondjak néhány pozitívumot is róla.

A minap egy antikvárium kirakatából ragadtam el Mécs verseit, s most a gyóntatás szüneteiben ezeket olvasgatom. Mindenképpen komoly értéke, hogy eredeti, továbbá nem sekrestye-költészet. Egy verse pl. így kezdődik: „Az öngyilkos unatkozott a fán.”

Metróra szállok. Egy lány szeme megakad rajtam. (Nem az enyém a lányon, nyájas olvasóm, ahogy borzalmas fantáziád föltételezné.) Elég szánalmas lehetek, vagy ismer a templomból, nem tudom, de egyszer csak azt veszem észre, hogy föláll: „Tessék leülni.” Mosolyogva köszönöm meg, és természetesen elfogadom, holott egyáltalán nem esik nehezemre állni, és nem is megyek messzire. De ezt már eldöntöttem, mindig elfogadom. Őt tisztelem meg ezzel, neki esik jól. Az utasok egy darabig engem néznek. Iszonyú látványban lehet részük.

Nem tudom, használtam-e életemben ezt a szót, hogy „nyalka”. Mécs László ugyancsak használja Egyszerű, falusi híd c. versében. Leír egy mármarosi hidat, amelyet a szeszélyes Tisza, medrét megváltoztatva, szárazon hagyott. Majd így folytatja:

Ily szégyen-híd sok nyalka költő. Állnak cifrán és kiagyalva,
az élet-víz nem zúg alattuk s ha van víz: csak tócsává alvad.
Fölényes, gőgös íveikre nem fut egy ember útja sem,
nem kötnek össze partokat s nem néz rájuk a kutya sem.

Match-áruházban láttam a mai napon a következő kiírást:

TISZTELT VÁSÁRLÓINK!

AZ AJÁNDÉKKOSARAK ÁRA

ÁRVÁLTOZÁS MIATT

VÁLTOZHAT.

Becsületszavamra.

Hallok itt-ott kommentárt arról, hogy miért Őszibarack Obama nyerte meg az amerikai elnökválasztást. Részemről különvéleményen vagyok az okos és még okosabb elemzésekkel szemben.

Szerintem Obama egyszerűen azért nyert, mert őszibarack.

A szavazók többsége, ha egy csúnya öregember és egy vonzó fiatalember között kell választania, a vonzó fiatalemberre szavaz. Obama azért győzött, mert fotogén, és jó a fellépése.