«1918-ban – írja egy testvér – nagymamám tizennégy éves volt, meghalt az édesanyja diftériában, az apja háborúban, egyedül maradt három kisebb testvérével, a legkisebb három éves volt akkor, Marosvásárhelyen éltek. Megjelentek a vándor médiumok, lehetett érdeklődni a férfi családtagok iránt este 10 és reggel 5 óra között. Az egyik húgával s nagynénivel elment, de nem hitte, hogy ez igaz. A médium kísérője kilépett s néhányukat kiküldött, mert nem hittek!!! Nagymamámat is a húgával. Pontosan öt háznyira laktak, idézem szó szerint: „De az ördögök úgy meghordoztak minket, hogy a városon kívül, a Maros holtpartján találtuk magunkat az első kakaskukorékolásnál.” A médium a kérdésekre automatikus írással válaszolt, a kezét használták a szellemek. Mint Vassula esetében. Ha mégis Istentől való lenne az IÉI, akkor kérem Isten bocsánatát, ne essék ítéletemre.»

Ez a levél azonosítja Vassula – állítólag Istentől származó – kinyilatkoztatásait az írómédium tevékenységével. Hasonló az álláspontja Antalóczi Lajos atyának is: „Megítélésem szerint Vassula Ryden írómédium. Áldozat, akit félrevezetnek, s akinek jószándékát és adottságait igénybe veszik. Nem világos, milyen erők használják őt írásra, de tartok attól, hogy a megtévesztő szellem (1 Tim 4,1) működéséről van szó. Erre utal az íráskényszer (van olyan nap, hogy kilenc órát is kell írnia), ami teljesen szokatlan a misztikus irodalomban. Amíg a misztikusok – legtöbbször feletteseik parancsára – engedelmességből írják le élményeiket, addig Vassula – saját bevallása szerint – egyszerűen nem tud nem írni, amikor írnia kell. Olyannyira használják a kezét, hogy tollából teljesen idegen, más személyiségi vonásokról árulkodó (s ez grafológiailag is bizonyított) írás származik. Az íráskényszer az akarat szabadságának megbéklyózására utal, amit Isten soha nem tesz meg teremtményeivel, de a spiritiszták esetében ez természetes.”

Ugyanez a véleménye Mark Waterinckxnek, 2007. február 16-án írott Vassula Ryden's Evil Spirit c. cikkében: „A grafológus Meunier is médiumnak tekinti Vassulát, aki ismeretlen erőkkel van kapcsolatban. Vassula tipikus példája a channellingnek is, amely a spiritizmusból származik. Misztifikáció segítségével manipulálja olvasóinak tudatlanságát, ami kollektív megtévesztéshez vezet.”

Mint már korábban is említettem, számomra nem annyira egyértelmű, hogy a kéz vezetésével történő írás kizárólag gonosz szellemek műve lehet. Amit a démon meg tud tenni, azt Isten is meg tudja tenni. Azt az érvet, hogy Isten nem foszt meg bennünket szabadságunktól, nem tudom döntőnek látni. A misztikában ismeretes a levitáció (lebegés) jelensége, amely gyakran a misztikus szándékától teljesen függetlenül következik be. Erre Vassula is hivatkozik Megvilágításaiban:

«Hogy üzeneteinek leírására miért választotta az Úr ezt a különös formát, amelyben még a kezemet is fogja? Valójában nem tudom. Az Úr csak ennyit mondott kérdésemre: „Mert ily módon tetszik nekem.” Ezért nem tudom, hogyan történik. Megjegyezném még, hogy grafológiában is jártas teológusok, akik megvizsgálták az írást és „hieratikusnak” nevezték, több alapvetõ különbséget találtak az én írásmódom és az úgynevezett automatikus írás között. Késõbb jutott tudomásomra, hogy ismert misztikusok – mint például Avilai Szent Teréz – megtapasztalták testüknek vagy testük egy részének elragadását. Úgy gondolom, hogy kezem elragadása enyhébb formája az elragadásnak, és bízom benne, hogy az Úrnak megvan a saját célja ezzel.»

Vassula vezetett, hieratikus kézírását, alatta normál írásával, szemlélni lehet a következő linken:

http://www.tlig.org/images/global/article/wrtng-lg.jpg

Egy levélíró a következőt mondja róla: „Megnéztem azt az oldalt, amin rajta van a ,hieratikus' kézírás. Nem vagyok grafológus, csak szerény tipográfiai ismereteim vannak, de meglepően jólszerkesztettnek, egyenletesnek tűnik az írás. Ergo a műviesség érzetét kelti. A betűk nyúltsága, főleg a lefelé haladó hurkok és szárak igen zavarossá és idegesítővé teszik mégis az írásképet. Az alatta található kurzív írás sokkal kellemesebb a szemnek.”

Írásszakértő én sem vagyok, az írás módjából döntő következtetéseket levonni nem tudok, bár a „lefelé haladó hurkok és szárak” elgondolkodtattak. Van azonban Vassula fenti – kezének elragadásáról szóló – sorainak egy olyan előzménye, ami alapvetően homályossá teszi, milyen módon fogalmazódnak meg Vassula üzenetei. Idézem ezt az előzményt a Megvilágítások magyar fordításából:

«Isten Szavát én erőfeszítés nélkül fogadom, más szavakkal, anélkül, hogy bármivel előmozdítanám, egyszerűen csak megérkezik. E beszélgetéseket (belső szavakat) kétféle módon kapom. Egyáltalán nem akarom azt állítani, hogy tökéletesen tudom, miként írjam le e jelenséget, és azt, hogy Isten hogyan visz végbe ilyen dolgokat, de a következő magyarázatot legjobb tudásom szerint adom:

1.) Belső szavak, vagyis lokúciók közvetítésével. A szavak, amelyeket hallok, határozott szavak, sokkal világosabban észlelem őket, mintha a fülemmel hallanám. Egyetlen szó a jelentések sokaságát foglalhatja magában, így jelentését sem lehet gyorsan átültetni emberi nyelvre. Egyetlen isteni szót vagy tanításomra adott magyarázatot sem kapok az iskolai tanítás módszerével, amit talán az idő behatároltsága miatt nem lehet azonnal teljesen megmagyarázni, emberi gyengeség miatt el lehet felejteni vagy nem lehet teljesen megérteni. Az isteni tanítást vagy a tanításomra adott szót pontosan annyi idő leforgása alatt kapom és oly módon rögződik elmémben, hogy nehéz legyen elfelejteni. A belőle áradó világosság olyan, mint az erős fényé, ami messzire hatol, és ez a világosság pillanatok alatt gazdag tudást ad, sokkal többet, mint a szó. Az így adott szó olyan, mint a széles folyó, amely kisebb patakokra ágazik szét, elvezet mindenhova, különböző helyekre, de ugyanabból a folyóból ered. Hónapokba telt volna, míg bármely szokásos iskolai tanítást elsajátítok. A szavakat ugyan igen határozottan tapasztalom, de tudatában vagyok annak, hogy az írott forma és a mód, ahogy a kapott szavakat formába öntöm, az én nyelvi és kifejező képességem határaitól függ.

2.) Isten szavait a másik módon kimondott szavak nélkül, az értelmembe öntött megértés világossága által kapom. Mintha Isten áthelyezné gondolatait az én gondolataimba. Azonnal tudom, mit akar Isten, vagy mit kíván mondani. Ezután, ahogy tudom, saját szavaimmal le kell írnom ezt a „ki nem mondott” üzenetet.»

Ezek szerint az üzeneteket Vassula vagy olyan szavak formájában kapja, amelyeket neki kell „átültetni emberi nyelvre”, „formába önteni”; vagy az „értelmébe öntött megértés” formájában, amelyet „saját szavaival” kell leírnia. Mindkét esetben Vassula fogalmaz. Közvetlen ezután viszont következik egy újabb forma (fentebb idézett) leírása, amely „kezének elragadásán” alapul; Vassula itt nem fogalmaz, csak kezét kölcsönzi az Úrnak az üzenetek leírásához. Szerintem ez messzemenően nem mindegy. Az első esetben a Hittani Kongregációnak van igaza, amikor azt állítja, hogy az üzenetek Vassula elmélkedéseinek gyümölcsei. Az utóbbi esetben Vassula képviselheti azt az állítást, hogy közvetlen kinyilatkoztatásokat kap.

Csakhogy –

Vassula javít. Mint Mark Waterinckx írja: „Vassula mindenféle hibát figyelemreméltó módon javított. Bizonyos szavak meg lettek változtatva, bekezdések ki lettek hagyva, teljesületlen próféciák szimbolikusnak lettek nyilvánítva. És a naiv rajongók lenyelték mindezt a képtelenséget.”

Waterinckx ugyanott elbeszéli, hogy egy ausztráliai fiatalember, Kim Davison, átadott a ferences Filip Pavic atyának egy kópiát Vassula naplóiról, amelyet ő az osztrák Erwin Schlachertől, Vassula kiadójától kapott. Kim észrevette, hogy Schlacher és Vassula megváltoztatta az üzenetek eredeti szövegét. Sok szó és mondat piros tintával ki volt húzva, és átírva „Jézus kézírásával” – Erwin Schlacher által... Pavic atya fölfedezte, hogy Vassula támogatói védelmükbe veszik a hamisításokat, s ezután szétküldte szerte a világba a manipulációt bizonyító kópiákat. Fentebb Tárkányi Ákos hoz példát az ilyen korrigált szövegre.

1986. október 12-én Vassula – Waterinckx szerint – a következő üzenetet kapta az „Örök Atyától”: „Minden olyan szónál, amelyről azt érzed, hogy nem korrekt vagy megzavar téged, szabadnak tekintheted magad, hogy kijavítsd. Én, Isten, adom neked ezt az érzést.” Az üzeneteknek a weben közölt szövegében ezt nem találom, de mindenképpen alkalmas arra, hogy föltárja Vassula dilemmáját: vagy elismeri, hogy az üzeneteket ő fogalmazza, vagy azt ismeri el, hogy korrigálja Istent.

Mohamednek egy írnoka elveszítette hitét Mohamed üzeneteiben, amikor fölismerte, hogy a próféta korrigálja a „Gabriel angyaltól kapott” szavakat. Vassulának szabad a Mennyei Atyát korrigálni?

Valami nem stimmel.

Egy levélből, amely közvetlenül e cikk megjelenése után érkezett:

«„Valami nem stimmel” – összegzi Gábor atya a Hogyan ír Vassula? cikke végén. Ezt vallom én is. Az Istennel való kapcsolatot, azzal együtt, hogy mélységes misztérium, jellemzi az egyszerűség, a tisztán egyértelműség, az a bizonyos áttetszőség. Ez a jelleg beszél, még akkor is, ha a kapcsolatban megnyilvánuló isteni cselekvéseket nem lehet egyszerűen leírni, elmondani. Vassula írásaiból és a körülötte kialakult közeg megnyilvánulásaiból ezt hiányolom. Bennem a megkülönböztetés lelke eldöntötte, hogy Vassula nem Isten prófétája.»