Isten mindenütt ott van és mindent meghalad (tértranszcendencia). Ő örökkévaló (időtranszcendencia), de minden pillanatban jelen van. Ő minden érték határtalan teljessége: végtelen jóság, igazság, szeretet, bölcsesség, hatalom, irgalom, szépség. Sajátos minősége a szentség. A “szent” azt jelenti, hogy Isten megfoghatatlanul más, mindentől megkülönböztetett, mindent egyedülálló módon meghaladó, hódolatot követelő valóság.

Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld (Kiv 3,5).

Istent nem tudjuk meghatározni. A Szentről az emberi beszéd csak dadogni tud.

Amikor Istenről beszélünk, az egész valóság forrását és értelmét jelentő felfoghatatlan és határtalan személyes titokra utalunk.

A Szentet megillető magatartás az ember részéről az imádás.

Az imádás az isteni szentségnek kijáró feltétlen odaadás, Isten mindent meghaladó fölségének szabad elismerése.

Imádás egyedül az igaz Istent illeti meg. A bálványimádás a pogá­nyok bűne. Az ószövetség Isten és Izrael népe közötti szerződés, amely szerint Izrael egyedül az igaz Istent imádja, Isten pedig gon­doskodik népéről.

Hallgassatok szavamra, teljesítsétek minden parancsomat, akkor az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek (Jer 11,4).

Ha hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, ak­kor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém. Papi ki­rályságom és szent népem lesztek (Kiv 19,56).

Isten megközelíthetetlen maradna az ember számára, ha csak a te­remtett dolgokból követ­keztetnénk rá. A szövetség Istene azonban maga közelíti meg az embert, és kinyilvánítja magát neki.

Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene. Láttam Egyiptomban élő népem nyo­morúságát és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjelmézzel folyó országba (Kiv 3,68).

Istennek a Bibliában neve is van, amit a titokzatos Négy Betű jelöl:

HWHY

(A héber írás jobbról balra halad.) A legvalószí­nűbb feltevés szerint eredetileg így ejtették ki: Jahve. Később a zsidók már nem merték kimondani, hanem körül­írásokat alkalmaztak helyette (pl. “a Név”, “a Magasságbeli”). A leggyakoribb helyettesí­tés az Adonái, “Úr” szó. (Görögül: Küriosz.) A hibás Jehova alak úgy keletkezett, hogy az Adonái szó magánhangzópontozását össze­olvasták a Négy Betű mással­hang­zóival. A magyar Bibliában a YHWH név helyett általá­ban az Úr szó áll:

Én, az Úr vagyok a ti Istenetek. Ti megszentelődtetek, szentté lettetek, mivel én szent vagyok (Lev 11,44).

A zsidó fordítások az Örökkévaló szóval fordítják a Négy Betűt:

Halljad, Izrael, Örök Istenünk, az Örökkévaló egyetlen! Szeresd hát Örök Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és minden tehetségeddel! (Zsidó Imakönyv 20. o.; vö. MTörv 6,4)

És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Izráel fiainak egész községéhez és mondd nekik: Szentek legye­tek, mert szent vagyok Én, az Örökkévaló, a ti Istenetek (Lev 19,12).

A Szentírás a négybetűs Nevet a héber létigéből értelmezi: “Vagyok, aki vagyok...” (Kiv 3,14). Isten a lét misztériuma. Nem a létezés ál­talában (panteizmus), hanem önálló, személyes, szuverén, dina­mikus jelenlét, amely megtapasztalható a történelemben.

A panteizmus azt állítja, hogy Isten azonos a mindenséggel. Ez az Abszolútum összetévesztése a relatívummal, és a teremtést istenítő bálványimádás.

Jehova tanúi azzal vádolják a keresztényeket, hogy elhanyagolják Isten szent nevét. A valóság az, hogy Jézus nevében benne van a YHWH név. (Jelentése: Az Úr a szabadulás.) Őket ez azért nem elégíti ki, mert Jézusról mást vallanak, mint a keresztény hit.

A szövetség miatt Isten az “Izrael Istene”, “Izrael Szentje” nevet vi­seli a Bibliában:

A hegyek megremegtek az Úr előtt, az Úr, Izrael Istene előtt (Bír 5,5).

Magam vagyok a gyámolod az Úr mondja ezt neked , Iz­rael Szentje, a te Megváltód (Iz 4,14).

A szövetség Istenét nem következtetéssel, hanem hittel ismerjük meg. Az tapasztalja meg a szövetséget, aki imádó odaadással követi sza­vát.

A hit önmagunk kiszolgáltatása Isten szavának.

A hitben az ember önmaga fölé emelkedik. Elhagyja saját illetékes­ségi körét, és átadja magát a Megfoghatatlannak.