Varázslót ne hagyj életben
– A mágia halálos bűne –
2003. március 13-án az Apáczai Csere János Gimnáziumban tartott előadás
«Varázslót ne hagyj életben» (Kiv 22,17)
Gyilkolásból fölmentve
Nem a mágusok lemészárlására buzdítok. A katolikus Egyház ma bocsánatot kér az inkvizícióért, szellemi harcát szellemi fegyverekkel akarja megvívni. A drasztikus ószövetségi idézetet azért választottam előadásom címéül, hogy kifejezésre juttassam: élet-halál kérdésről van szó.
Az ószövetségi Törvény viszonylag gyakran ír elő halálbüntetést. Amire föl kell figyelnünk, az, hogy a varázslás, jóslás, halottidézés, egyszóval a mágia és okkultizmus minden formája félreérthetetlenül és nagyon határozottan e legsúlyosabb büntetést érdemlő bűnök között van. Ma már nem a halálbüntetés végrehajtása a kérdés (tudjuk, hogy a szelíd Jézus hogyan oldotta meg ezt a problémát a házasságtörő asszony esetében: Jn 8,1-11), hanem a mágia és okkultizmus erkölcsteológiai megítélése.
«Van halált okozó bűn is» (1Jn 5,16). Van bűn, amely kioltja Isten életét bennünk, és az embert szellemileg halottá, tehetetlenné teszi. A mágia ilyen.
Ószövetségi lelőhelyek a mágiáról
Varázslót ne hagyj életben (Kiv 22,17).
Ne forduljatok a halottidézőkhöz és semmit se kérdezzetek a jósoktól, hogy tisztátalanná ne tegyétek magatokat általuk. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek! (Lev 19,31).
Ha valaki a halottidézőkhöz s a jósokhoz fordul, s paráználkodik velük: ellene fordítom arcomat, s kiirtom népéből (Lev 20,6).
Az olyan férfi vagy asszony, akiben halottidéző vagy jósló lélek van, halállal lakoljon; kövezzék agyon őket, vérük legyen rajtuk! (Lev 20,27).
Ha majd bemégy a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, vigyázz, ne akard utánozni azoknak a nemzeteknek az utálatosságait. Ne akadjon közötted, aki fiát vagy lányát átviszi a tűzön, hogy megtisztítsa, vagy aki jósoktól tudakozódik, aki álmokat s jeleket magyaráz, ne legyen varázsló, se bűbájos, se aki ördöngősöktől vagy jósoktól kér tanácsot, se aki halottaktól kérdez igazságot. Mindezt ugyanis utálja az Úr, s az effajta vétkekért törli el azokat a nemzeteket utadból (MTörv 18,9-12).
Két dologra máris figyeljünk föl. Az egyik, hogy a szövegek semmiféle különbséget nem tesznek fekete (rontó) és fehér (segítő) mágia között. Aki tehát azt gondolja, hogy mágikus tevékenységével Istent szolgálja, ellentétbe kerül a bibliai gondolkodásmóddal. Innen érthető, miért űzi ki Pál apostol a jós lelket Filippiben, holott az csupa szépet és jót mond (Csel 16,16-18).
A másik, amire föl kell figyelnünk, hogy az idézetek közül három a Leviták könyvéből, az ú.n. «szentség törvényéből» való. A mágia Isten szentségével ellenkezik.
Újszövetség
Ebből következik, hogy a mágia tilalma nem veszíti érvényét az újszövetségben. Pál efezusi működése során sok pogány lett hívő, aki mágiával foglalkozott. Először összeegyeztethetőnek vélték a krisztusi hitet az okkult praktikákkal; a drámai eset után azonban, amikor híre ment, hogy a mágikus démonűzők pórul jártak Jézus nevével, ugyanazzal a Névvel, amelynek Pál ajkán akkora hatalma van, megvallották tévelygésüket és ötvenezer ezüst értékű okkult irodalmat égettek el (Csel 19,11-20). (Milyen szép máglyákat lehetne gyújtani mai könyvesboltjaink ezoterikus irodalom alatt roskadozó polcainak anyagából...)
A Katolikus Egyház Katekizmusa 2115-2117. pontjaiban foglalkozik a mágiával, egyértelműen elutasítva azt. (Fordítási hiba: «jövendőmondás» vagy «jóslás» helyett a «jövendölés» szó áll a magyar fordításban.) Nem fölösleges megemlíteni: a 2117. pontban a Katekizmus tudatosítja, hogy a «hagyományos gyógymódokat» fölhasználják a hiszékenység kihasználására és a gonosz hatalmak segítségül hívására. Ez komoly segítséget jelent a divatos alternatív gyógyászat megítélésében.
Doktor úr, a maga szíve...
Jónéhány éve, amikor még nem volt teljesen kiforrott véleményem az akupunktúráról, egy antikváriumban kutatva leltem rá egy magyar akupunktúrás orvos vaskos könyvére ezen ősi kínai gyógyító eljárásról. Sajnos, akkor még nem is sejtettem, hogy valamikor írni fogok a témáról, és a könyvet se meg nem vettem (gazdasági okokból: ára valahol az ötvenezer ezüst körül járt, legalábbis nekem mint szegény legénynek úgy tűnt), se pedig szerzőjét és címét föl nem jegyeztem; így hát személyes szavahihetőségemen kívül más dokumentáció nem áll rendelkezésre. De jó alaposan belelapoztam a könyvbe, mert arra voltam égetően kíváncsi: mi késztet egy mai orvost arra, hogy egy természettudomány előtti korból származó gyógymódot felfrissítsen. Egy orvosi képzettségű, tudományos gondolkodású szerzőben, úgy gondoltam, magától értődően fölmerül ez a kérdés, és ad rá valamilyen választ.
Űrt találtam, hallgatást. Akudoktor úr semmiféle magyarázatot nem adott. Megdöbbentő volt. Egyszerűen kijelentette, hogy az akupunktúrás gyógyítás értelmezéséhez nem a természettudományt, hanem az ősi kínai bölcsességet kell segítségül hívnunk, és telerajzolta könyvét az emberi test meridián-ábráival, amelyek a régi kínai asztrológusok antropológiai föltevéseiből származnak, minden kísérleti bizonyíték nélkül. (Saját korábbi tévedésemmel és sokak elterjedt tévedésével szemben: az akupunktúrás pontok és a gyógyítani kívánt szervek között nem futnak idegpályák.)
Hasonló fölfedezést tettem később, amikor a homeopátia keletkezéséről olvastam. Van egy pillanat, ahol az ész megáll, és valami irracionális tényező lép be. Vakon elfogadnak valamit, ami nincs igazolva. Ez nem tudomány – ez hit.
Hit, de miben?
Akudoktor úr, a maga szíve sose fáj az elárult tudomány után?
A numinizált teremtmény
Hit, a szó bibliai értelmében, egyedül Istennek jár ki. Ha kvázi-vallásos hittel fordulunk akár egy ősi bölcsességhez, akár egy gyógyítási eljáráshoz, akár egy guruhoz vagy szerzőhöz, akár egy nyíltan vagy burkoltan mágikus technikához, akár az univerzumhoz, akár saját tudalattinkhoz (és még folytathatnám a sort), teremtményt ruházunk föl a «numen», az «istenség» tulajdonságaival. Numinózummá, «istenséggel kapcsolatossá» avatunk valamit, ami valójában nem az. Ez pedig nem más, mint a bálványimádás bűne.
Itt válik érthetővé, miért tekinti az Ószövetség olyan súlyos bűnnek a mágiát. Az ószövetségi kinyilatkoztatás legfőbb tartalma a monoteizmus; a legsúlyosabb bűn, amit az Ószövetség ismer, a bálványimádás. (Dávid király házasságot tör és gyilkol, mégis jó királyként van számontartva, mert az egyetlen Isten imádásában következetes.) Azt is megérthetjük, miért nevezi Lev 20,6 a mágiát paráználkodásnak. Isten az ő népének vőlegénye, más istenhez fordulni paráznaság. Az Ószövetség egyszerűen egyenlőségjelet tesz mágia és bálványimádás között. Minden mágikus eljárás tartalmazza egy teremtmény irreális numinizációját, vagyis a hamis istenhez való fordulást. Ez pedig lényegénél fogva halálos bűn.
Az irreális numinizáció nem egyszerűen ürességre irányul. Mint volt alkalmam rámutatni, a mágia működhet. Az irreális numinizáció szellemi tartalma a numinózus irrealitás, a bukott angyalok világa. «Amit a pogányok áldoznak, azt a démonoknak áldozzák és nem Istennek» (1Kor 10,20). Megfigyelhető, hogy akik valamely nyíltan vagy burkoltan mágikus eljárás követői, milyen ingerülten és mennyire komoly megfontolás nélkül utasítanak el minden kritikát, amely bálványukat éri. Ez már szellemi rabság. Démonok uralkodnak rajtuk.
Ha egy hívő jóhiszemű tévedésből, teljesen gyanútlanul magáévá tett egy mágikus módszert, ezzel még nem vétkezett, föltéve, hogy azt kész elvetni, mihelyt a hittel való összeférhetetlenségét belátta. Ez azonban korántsem jelenti, hogy a dolog semmit sem ártott neki. A démonok befolyása ártalmas, mint ahogy a méreg is árt, ha nem is tudunk róla, hogy mérget nyelünk. Szabadulásra van szükség. Még a nagyon rejtetten mágikus módszerek is, mint pl. az alternatív gyógyászat módszerei, látható nyomot hagynak maguk után, amennyiben az ilyenek művelői könnyebben tesznek magukévá más New Age elemeket is.
A New Age dokumentum
A «New Age»-nek nevezett szellemi irányzat, amely a teozófián alapul, és a Vízöntő korát hirdetve vallási szinkretizmussal és mágikus gondolkodással akarja fölváltani a kereszténységet, annyira nyilvánvaló támadás a bibliai világkép ellen, hogy sokan csodálkozva kérdezték, miért nem foglal állást az Egyház a New Age praktikákkal és azoknak az egyházi körökben való terjesztése ellen. Egyes püspökök és püspöki karok nyilatkozata után most megszületett a szentszéki dokumentum is. A Kultúra Pápai Tanácsa és A Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa adta ki, Jézus Krisztus, az Élő Víz hordozója (Keresztény reflexió a „New Age”-ről) címmel. Ez a dokumentum, bár nem a véglegesség igényével íródott, nagyon részletes és eligazító. (Valóságos New Age szótárat ad; rendkívül alapos munka.) Félreérthetetlenül megállapítja és részletesen kimutatja a New Age és a kereszténység alapvető összeférhetetlenségét. Ehhez pedig hozzáteszi:
A New Age vallásosság egyes elemeit – bármilyen ártalmatlannak tűnjenek is – nehéz különválasztani attól az átfogó kerettől, amely a New Age mozgalom egész gondolatvilágát áthatja. A mozgalom gnosztikus jellege arra késztet minket, hogy a maga egészében ítéljük meg. A keresztény hit szempontjából a New Age vallásosságban nem lehet elszigetelni bizonyos elemeket mint a keresztények számára elfogadhatókat, és elutasítani a többit.
(A 4. fejezet elején)
Ezt a kijelentést roppant fontosnak tartom, mert világossá teszi a kontextus jelentőségét. Egyes elemek szellemi tartalmát nem önmagukban kell vizsgálni, hanem abban a szellemi összefüggésben, amelyben megjelennek.
Kétségtelenül kimarad a dokumentumból a démoni dimenzió látása és érzékeltetése; ez hiány, bár a pillanatnyi szellemi erőviszonyok között érthető. (Viták és ellentmondások özönét váltaná ki, ha a dokumentum «ördöggel riogatna».) Ne felejtsük, hogy a dokumentum szándéka «a reflexió pillanatnyi állásának» tükrözése. Ugyanakkor rendkívül jelentős a bátor rámutatás arra, hogy korunkban a keresztény lelkiség műhelyei jelentős mértékben New Age szellemiségűek lettek. (Magam is szót emeltem a Zen-meditáció keresztény címkézése ellen.)
Alapvető ellentétek
A dokumentum 4. fejezete világosan fölsorolja a New Age világkép alapvető ellentéteit a keresztény hittel. (A következő idézetek mind a 4. fejezetből valók.)
(1) Az istenkép
A New Age istenfogalma eléggé homályos, míg a keresztény fogalom nagyon tiszta. A New Age istene egy személytelen energia, valójában a kozmosz egy részleges kiterjedése vagy alkotórésze; és ebben az értelemben a világ életereje vagy lelke. Az istenség minden létezőben megtalálható... Egyes „klasszikus” New Age írásokból kitűnik, hogy az embernek úgy kell gondolkodnia magáról, mint istenről: ez némelyekben fejlettebb, másokban kevésbé. Isten többé nem olyasvalami, amit a világon túl kell keresni, hanem mélyen önmagunkban. Ha el is fogadják „Isten” rajtunk kívül álló voltát, akkor is manipulálhatónak tartják.
Ez a legfontosabb, és mostani megfontolásaink számára döntő ellentét. A New Age istene hamis isten. A valóságos Isten nem manipulálható, hanem szuverén módon rendelkezik a teljes valóság fölött. A keresztény ima, amely meghallgatást remél, nem Istent használja eszközül, hanem az imádkozót teszi Isten eszközévé. A mágia, a numinózum manipulációja, belső lényegénél fogva bálványimádás, az istenkép benne foglalt meghamisítása miatt.
(2) A Krisztus-kép
A New Age számára a történeti Jézus csak egyike a nagy vallási tanítóknak, esetleg «avataroknak». Az evangéliumokat kiegészítik, sőt korrigálják apokrif forrásokkal. A New Age «Krisztus» nem a történeti Jézussal azonos, hanem egyetemes és személytelen valóság, amely számtalan történeti személyben megjelenhet; sok «Krisztus» van.
A keresztény hagyományban Jézus Krisztus az a názáreti Jézus, akiről az evangéliumok beszélnek, Mária fia és Isten egyszülött Fia, valóságos ember és valóságos Isten, az isteni igazság kinyilatkoztatásának teljessége, a világ egyetlen Üdvözítője: „Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra föltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján”.
(3) Az emberkép
A New Age az embert isteni potenciállal ellátott lénynek tartja. Az elkülönült egyén csak egyik megnyilvánulása egy nagy Énnek, amely maga az istenség, vagy legalábbis isteni szikra bennünk. Könnyű itt fölismerni a Kísértő szavát: «Olyanok lesztek, mint az Isten» (Ter 3,5). A keresztény «megistenülés» nem szünteti meg a teremtmény és a Teremtő közötti végtelen különbséget, hanem csak részesedés az isteni természetből (vö. 2Pt 1,4).
(4) A megváltás
A keresztény hit szerint a megváltás ajándék, részesedés Jézus kereszthalálának és föltámadásának húsvéti misztériumából, amelyet hittel fogadunk be. Ezzel szemben a New Age ömegváltó technikákat hirdet.
(5) Az igazság
A keresztény hit abszolút igazságot vall, amely Jézus Krisztusban testesül meg. A New Age relatív igazságot hirdet: kinek-kinek megvan a maga igazsága, ezek egyenértékűek.
A New Age-ben az igazság mércéi a jó rezgések, a kozmikus megfelelések, a harmónia és extázis, általában a kellemes élmények. Lényege, hogy mindenki a maga igazságát találja meg benne, és ennek fokmérője, hogy jól érezzük-e magunkat. A vallási és az etikai kérdések megítélése így kinek-kinek az érzéseitől és tapasztalataitól függ.
(6) Az imádság
A New Age gyakorlatok valójában azért sem imádságok, mert rendszerint kimerülnek az introspekcióban és a kozmikus energiával való összeolvadásban, szemben a keresztény imádság kettős irányultságával, amely magában foglalja az introspekciót, de alapvetően egy találkozás Istennel. A keresztény misztika egyáltalán nem pusztán emberi erőfeszítés, hanem lényegileg párbeszéd, és a megtérés alapmagatartása foglaltatik benne, amely kilépés az én-ből az isteni Te felé.
(7) A bűn
A New Age-ben nincs bűn, csak tökéletlen tudatállapot vagy hiányos harmónia az univerzummal. Objektív mérce vagy személyes számonkérés nem létezik. A kereszténységben a bűn az egyetlen igazi tragédia, Isten irgalma pedig reménységünk forrása.
(8) Szenvedés és halál
Egyes New Age szerzők úgy vélekednek a szenvedésről, hogy azt mi okozzuk magunknak, vagy a rossz karma, vagy legalábbis a kudarc, hogy igába fogjuk a magunk erőforrásait. Mások a siker és a gazdagság elérésének módszereire összpontosítanak... A New Age-ben a reinkarnációt gyakran tekintik szükséges elemnek a lelki előrehaladásban, egy szakasznak az egyre haladó spirituális evolúcióban, amely születésünk előtt kezdődött és halálunk után is folytatódik.
A keresztény hit számol az emberi tragikummal és beépíti azt az Istentől remélt boldogság befogadásának útjába. Helyettesíthetetlen személyek vagyunk, egyetlen életünk van, halálunk véglegességbe vezet.
(9) Társadalmi elkötelezettség
Az egyén beolvadása a kozmikus énbe, a különbség és ellentét viszonylagossá tétele vagy eltörlése a kozmikus harmóniában – elfogadhatatlan a kereszténység számára.Ahol igazi szeretet van, ott egy tőlünk különböző másik személynek is lennie kell. A hiteles keresztény az egységet abban a képességben és szabadságban keresi, hogy a másik igent vagy nemet mond a szeretet ajándékára. A kereszténység az egységet a communio, a közösség értelmében fogja fel.
(10) A jövő
A New Age a «csillagokban megírt» eljövendő kor, amely meghaladja a kereszténységet a maga «globális vallásával», és új világrendet hoz létre. Ezzel szemben áll a krisztusi hit, amely szerint Jézusban a történelem eljutott teljességéhez, és minden az ő mércéjén méretik meg dicsőséges eljövetelekor; más új kort mi nem várunk.
A keresztények az éberség szüntelen állapotában vannak, és készen állnak az utolsó napokra, amikor Krisztus újra eljön. Az ő „New Age”-ük 2000 évvel ezelőtt kezdődött el Krisztussal, aki nem más, mint a Názáreti Jézus, és Isten megtestesült Igéje minden ember üdvösségéért. Szentlelkének jelenléte és tevékenysége nemcsak az egyes embert érinti, hanem a társadalmat és a történelmet is, a népeket, a kultúrákat, a vallásokat. Valójában mindannyiuknak az Atya Lelke az éltetője, akit a Fiú bőkezűen ajándékoz. Az utolsó időkben élünk.
Legyen szabad hozzátenni: a New Age félreérthetetlenül az Antikrisztus eljövetelét készíti elő a globális vallás és új világrend hirdetésével. A dokumentum, mint említettem, óvatosan kerüli a démoni tényező megnevezését, de itt eléggé «kilátszik a lóláb» ahhoz, hogy ezt, a dokumentum megállapításait meghaladva, kimondjuk.
Tisztátalan szellemi kontextus
Még egy idézetet olvassunk el a 4. fejezetből.
Egyrészt nyilvánvaló, hogy sok New Age-es gyakorlat a résztvevők számára – úgy tűnik – nem vet fel tanbeli kérdéseket, másrészt viszont tagadhatatlan, hogy maguk ezek a gyakorlatok, még ha közvetetten is, egy olyan felfogást sugallnak, amely befolyásolhatja a gondolkodást és a valóságnak egy egészen sajátos látásmódját idézheti elő. A New Age kétségtelenül létrehozza a maga atmoszféráját, és nehéz lehet megkülönböztetni az ártalmatlan dolgokat a megkérdőjelezendőktől. Annak viszont érdemes tudatában lenni, hogy a New Age körökben a Krisztusról terjesztett tanítást Helena Blavatsky teozófiai tanításai, Rudolf Steiner antropozófiája és Alice Bailey „Árkánum Iskolája” inspirálta.
A dokumentum itt a szellemi kontextus fontos kritériumát alkalmazza. Önmagukban ártatlan dolgok, mint pl. számos természetgyógyász módszer, nem önmagukban ítélendők meg, hanem e világméretű kontextusban, amely alapvetően tisztátalan. A teozófia, antropozófia stb. világa mélységesen tisztátalan világ. A gondolkodás becsületességének feladása (lásd az akupunktúrás orvos könyvét), valótlan dolgok felelőtlen keverése a valósággal, a logika elemi kritériumainak mellőzése szellemi szélhámosságot jelentenek.
Egyetlen történetet mesélek el. Helena Blavatsky, a teozófia alapítója, állítólag csodálatos dolgokat művelt: jóslatai beváltak, elveszett tárgyakat megtalált, eltört csészéket összeforrasztott, szellemek sugallatára írt könyveket. Mi volt csodái mögött? A hölgy közönséges csaló volt.
Szimlában egy Hume nevű magas állású úr házában eltűnt egy érdekes melltű. Blawatskyné vendége volt a háznak, s egy vacsora alkalmából úgy irányította a társalgást, hogy az eltűnt melltű kerüljön szóba. A társaságban voltak kételkedők is. Mindig akadnak ilyen kellemetlen emberek. De Blawatskyné lefegyverezte őket, csodát művelt. Rövid elmélkedés után a tibeti nagy szellemek, Morja és Koot Homi elárulták neki, hogy a melltű a kert egyik bokra alatt van elásva. Mindannyian kimentek a kertbe, lámpással megkeresték a kijelölt helyet, csakugyan megtalálták a melltűt sértetlenül. A csoda híre bejárta India egész sajtóját.Ez a sajtóvisszhang lett a veszte Blawatskynénak: az újságokból tudomást szerzett az esetről az a bombayi ékszerész is, akinél az ellopott ékszert elzálogosították, s akitől Blawatskyné azt kiváltotta. A zálogcédulát a tolvajtól vette meg. Később a ház kertésze is jelentkezett azzal, hogy kis baksisért aznap este ásta el a melltűt tartalmazó dobozt a bokrok alá. (G. Hajnóczy Rózsa: Bengáli tűz. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, évszám nélkül. 263-264.o.)
A jeles alapítónak nem ez volt az egyetlen csalása: a «szellemek válaszait» egy nyitható hátú szekrénybe csempészte, szellemektől diktált könyve ollózás, tibeti tartókodásáról adott leírásai nem illenek rá az országra stb. A teozófia szélhámosság. Az egész New Age ebből a szellemi talajból nőtt ki – tisztelet a jóhiszemű követőknek, de a Hazugság Atyja áll mögötte. Ezt előmozdítani, ezzel közösséget vállalni: bűn.
Nincs is rá szükségünk. Jézus Krisztusban Isten egész gazdagsága lehet a mienk. «Aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk?» (Róm 8,34) Gazdagabbak vagyunk a világ akármelyik mágusánál.
- Nyomtatóbarát változat
- 5056 olvasás