Slachta Margit

A Rossznak szervezett harca Isten Szentlelke ellen

Lélek Szava, 1934

A földön a jó és rossz szakadatlanul küzdenek egymás ellen. Ez már a földi élet sora.

De ma nemcsak azt látjuk már, hanem szinte azt kell mondanunk, hogy ma a rossznak kútfeje, a sötétség szelleme küzd magának a jónak kútfeje, Isten Szentlelke ellen.

És milyen méretű küzdelem, milyen irtóztató világháború ez! Milyen tudás, milyen organizáló erő, milyen infernális intellektus ennek a háborúnak mozgató eleme! Oroszországtól Mexikóig egy szellemi tűzvonal a földgolyó. És miután az ostrom bedöntötte az erkölcsi védőbástyákat, a világrend belső pillérei ellen irányul, mikor a vezénylő gonosz géniusz avval perzseli végig a lelkiismerettől szabadulni akaró világot, hogy nem csak Isten nincs, hanem a jó és rossz is csak képzelet alkotta fantazmagóriák.

És mi módon felel az Úr erre a kihívásra, erre a rombolásra? Kétfélekép. Egyik a negatív mód. Őszentfölsége nem viszonozza a tüzelést, a rohamot, nem sújt le, néma és mozdulatlan. Hagyja a sötétség szellemét és haderejét tombolni. Miért is sújtana, hisz belefektette a bűnbe és következményeibe azt a rettenetes törvényt, hogy a bűn önmagában hordja a büntetést és önromboló erejét.

Oroszország rettenetes erőfeszítéssel le akarta igázni Európát. Vérfagyasztó kegyetlenséggel rabszíjra fűzött emberi erőkből kisajtolta a kampányokat, elkészítette büszke ötéves tervét, és ma elnémult az ötéves terv hangossága, eltűnt a piacról a damping árú, s a csendes éhhalál vonul végig saját határain belül, és sodorja sírba a demoralizált milliókat.

Külső erő nem merte megtámadni az orosz kolosszust, nem is szükséges, a leveretést elvégzik a szovjethatalom immorális alapelveinek romboló erői, az isteni törvények néma végrehajtói: a saját tévedések megőrlő lassú malmai.

Csak az Úristen tud így harcolni, hogy a sátán haderejét vezérének saját fegyverével pusztítja ki! És nem csak a bolsevizmussal, a nemzeti őrületek minden fajtájával is jön ez a belső leszámolás, ez a láthatatlan waterlooi ütközet, ez az önmagában való megsemmisülés.

De dolgozik az Úristen pozitív módon is, sőt elsősorban így. Vonz, indít, megérezteti a lelkiség boldogságát, vágyat ébreszt az emberben az el nem múló szép és jó iránt, meg akarja hódítani, meg akarja magának nyerni és így boldogítani.

Ó, mit nem tett és tesz meg ezért az Úristen! Mily fölséges – még gondolatnak is, hogy a bűnbe, nyomorba süllyedt embert megmentette, megváltotta az isteni irgalom megtestesülése, az Isten Fia, és most, amikor már nem emberi nyomorúsággal, nem emberi bűnösséggel kell szembe szállnia, hanem szinte magával a sátánnal, most Szentlelke árad szét a világra, a bölcsesség, értelem, tanács, erősség, tudomány, istenesség, Úr-félelem Lelke.

Sokan mondják, hogy a világkrízis megoldhatatlan, hogy a mostani feszülés egy nagy kirobbanásban fog megszakadni, hogy nemzet nemzet ellen rohan, vagy általános egymáskaszabolásba fog kitörni a reménytelenség kétségbeesése. Vagyis a krízist előidéző gonoszságot az Úr negatív módon fogja eltiporni.

Mi pedig hiszünk abban, hogy tűzben, a Szentlélek tüzében újra keresztelkedik a föld, és akkor a boldog emberben diadalmaskodik Isten Szentlelke.

De ezt a szent ügyet nekünk is szolgálnunk kell! Ezt a diadalt nekünk is szomjaznunk kell!

És vajon kiben nem lobog fel a vágy, a lélektelenség ezen szörnyű világában, hiszen a világőrületek bármely formája a léleknélküliség herezisének különböző kifejezése, a mély lelkiség iránt, a Szentlélek iránt, aki cselekvésre, aktívitásra, szent küzdelemre hív fel minket?

Igen, mi fel akarunk erre a hadviselésre készülni. Puskapor és ágyuk helyett a szeretet fegyvereivel dolgozni, sisak helyett lelkiségbe öltözni és ebben a világháborúban, mely Isten Szentlelke ellen folyik, Isten Szentlelkéhez csatlakozni. A hadvezetőség az Egyház, mely utat nyitott az egész földet egykor átfogó Szentlélek-kultusznak. Ennek a hadba vonulásnak stratégiai központot, fellegvárat is akarunk építeni, a Szentlélek Úristen fölséges templomát, a Szentlélek tisztelet szellemi centrumát.

A szellemiségnek és lélektelenségnek harci vonala már egészen kibontakozik és a Szentlélek-tisztelet a jelen századnak leghatalmasabb mozgalma, a világot elöntő rosszra a legerőteljesebb reakció lesz.

Ma még csak kicsinyke megmozdulás, olykép, mint ahogy eredeténél a folyók anyja a Mississipi is csak csörgedező vízér, de torkolatánál hajókat ringat a végtelen tenger felé.

Nézzünk így mi is a jövőbe, gyúljon lángra bennünk a lelkesedés, és esküdjünk fel győzhetetlen Hadvezérünk zászlajára. Lehet, hogy tíz, lehet hogy húsz évig nem dől el a harc, de végződni

a Szellemiségnek, az Életnek, a Boldogságnak,

a győzhetetlen hadvezérnek,

Isten Szentlelkének diadalával fog!