Edith Dullagan

A sátán menyasszonya voltam

GYERMEKKOR

Írországban születtem, Dublin városában, hét gyermek közül másodikként. A munkanélküliség kényszerítette családunkat arra, hogy Angliába költözzék, ahol aztán életem nagy részét töltöttem. Gyermekkorom évei egyre nehezebbé váltak, ahogy anyám egészsége romlott. Szakaszosan visszatérő súlyos elmebaj tört rá, ami az egész családot nagyon megkínozta. Betegségének lényeges része volt, hogy nem érdekelték a gyermekei, így aztán a mi életünkből hiányzott a stabilitás, miközben anyánk újból és újból hosszú időt töltött kórházban. Ez fölforgatta egész gyermekségemet - anyám képtelen volt szeretni engem. Tizennégy évesen már gyermeket szültem, és ez éveken át tartó szexuális visszaélés következménye volt. Terhességem idején sok héten át kint aludtam a téli utcákon, mert megszöktem hazulról, teljes érzelmi zavartságomban, mert nem volt kar, amely fölfogjon engem... Úgy tűnt nekem, Isten is megfeledkezett rólam, pedig hittem az ő valóságos voltában, de ez csak fokozta zavartságomat. Ha szeret, miért nem segít rajtam?

ANYASÁG

Megszültem a kisbabát, de nem tudtam őt szeretni, és tehetetlenségemben nagyon brutálisan bántam vele. Végül az a döntés született, hogy jobb lesz neki nélkülem. Elköltöztem otthonról, és hozzájárultam, hogy szüleim örökbefogadják a gyereket, akivel aztán elhitették, hogy a nővére vagyok. Én pedig kábítószerrel és alkohollal kezdtem élni. Elkeseredetten keresve a választ Istennel kapcsolatban, egy darabig Jehova tanúja voltam. Ez végül csak még jobban eltávolított Istentől, mert az ő Istenük, úgy láttam, inkább elpusztítani, mint meggyógyítani akarta a világot. Az volt a legrosszabb a tanításukban, hogy Jézus nem más, mint egy arkangyal. Így hát nem volt segítség, és én elkezdtem visszatérni a sátáni dolgokhoz, amelyeket kislányként fedeztem föl. Gyermekkoromban mindig hozzáfértem a sátánnal kapcsolatos könyvekhez, mert apám nagyon kíváncsi volt ezekre a dolgokra. Ma már látom, hogy már nagyon fiatalon kapcsolatba kerültem a gonosszal, részben a könyveken keresztül, amelyeket olvastam, részben a filmek révén, amelyeket nézni engedtek. A sátánhoz kezdtem imádkozni – és hirtelen elkezdtek megvalósulni a dolgok, amelyeket kívántam. Mindig meg kellett fizetni az árat, és fölfedeztem az ijesztő tényt, hogy a démonok (gonosz lelkek, amelyekről most már tudtam, hogy léteznek) szexuális kapcsolatra akarnak lépni velem. Ez talán különösen hangzik, de sokan szenvednek ilyen támadásokat, akik okkult gyakorlatokkal foglalkoznak. Ebben az időben megengedtem a démonoknak, hogy belém költözzenek, sőt szövetségre léptem a sátánnal, megígérve neki, hogy soha nem fogom Jézust követni.

JÉZUS FOGLALKOZNI KEZD VELEM

Összejöttem egy Tim nevű férfival, ő lett életem igazi szerelme. Nagyon boldogok voltunk, csak az a felhő volt egünkön, hogy ő mindkettőnket hatalmas démonokkal hozott kapcsolatba, akik országunk különböző földrajzi területei fölött uralkodtak. Ez talán ismét furcsán hangzik, de a démonológiával kapcsolatos bibliai tanítás világosan állítja a démoni hatalmak területi jellegét. Tudtam, hogy ezzel életünket kockáztatjuk, de Tim a legmagasabb pozíciót akarta elnyerni a fekete mágiában. Egy napon ijedten jött haza, mert a fő kormányzó démon bejött a szobájába, és azt mondta, hogy kapcsolatunknak meg kell szakadnia, mert Jézus üldözőbe vett és magának igényel engem. Késobb jöttem rá arra, hogy ez azért lehetett, mert egyesek imádkoztak értem, és Jézus meghallgatta imájukat. Válaszom egy sereg ígéret volt, hogy sohasem fogom Jézus nevét kimondani, vagy neki szolgálni. Elkezdtem mondogatni ennek a Jézusnak is, akit angyalnak hittem, hogy hagyjon békén engem. Tim maga is sokszor megkérdezett, hogyan ismerkedhetnénk meg ezzel a Jézussal, és mindig én voltam az, aki nemet mondott. Tim nagyon közel került a megváltáshoz, de végülis jobban áhította a hatalmat, amit a sátán ígért neki, mint Jézust, ezért a kapott utasítás szerint véget vetett kapcsolatunknak. Elköltöztem arról a területről, és egy olyan városban telepedtem le, ahol szinte senkit nem ismertem. Ez a magányosság még dühösebbé tett Jézusra, mindennap beszéltem hozzá, és megmondtam neki: „Nem szeretlek. Nem szerettelek tegnap, nem szeretlek ma, és nem foglak szeretni holnap sem. Hagyj engem békén.” Ebben az időben nagyon keserűvé váltam, és haragomban keresztény templomokat kezdtem látogatni, hogy bajt okozzak a hívőknek, mert ők annyira boldognak látszottak, én pedig nem voltam az.

ISTEN KÖNYÖRÜL

Egy templomba rendszeresen eljártam, itt okoztam a legtöbb kárt. Kábítószerrel kezdtem ellátni a gyönge fiatalokat. Akik nem fogadták el tőlem, azokat annyira megfélemlítettem, hogy nem mertek szólni senkinek. Mihelyt elkezdtek kábítószert használni, megtanítottam őket arra, hogyan kerülhetnek kapcsolatba ők maguk a démonokkal. És ezalatt minden vasárnap ott ültem a templomban. Az egyetlen templom, ahonnan távozni kényszerültem, az Assemblies of God pünkösdi gyülekezetéhez tartozott. Ahányszor csak odamentem, nem értettem, miért, de elakadt a lélegzetem, és rendetlenné vált a szívverésem. A sok okkult kapcsolat elkerülhetetlenül hatott rám, és lassan úgy kezdtem viselkedni, mint aki nem normális. Egyszer, amikor meglátogattam a családomat apám születésnapján, bezártak egy szobába, hogy kényszerítsenek ott maradni és szembesülni saját problémáimmal. Látták, hogy kábítószeres állapotban vagyok, még e különleges alkalommal is. Aznap korábban csalással használtam föl egy hitelkártyát, hogy születésnapi ajándékot vegyek apámnak. Még rosszabbá tette a dolgot, hogy az ajándék egy szép kereszt volt aranylánccal, mert tudtam, hogy apám katolikus, bár akkor még nem volt igazi, élő hite Jézusban. Akármit tettem, úgy tűnt, nem szégyeltem. Nem sokkal ezután azonban föl kellett fedeznem, hogy ha Jézus foglalkozni kezd veled, akkor, ha nem esel a sziklára, a szikla esik rád... Pontosan ez történt meg velem. Az Úr engedte, hogy végigvigyem gonoszságomat, amíg az meg nem emészt engem. 1991 nyarán történt: a démonok azt mondták nekem, hogy különlegesen kedves vagyok a sátánnak, most már a menyasszonya lehetek, ezen a héten elvisz magával. Azt mondtam a barátaimnak, hogy meg fogok halni, és majd a temetésemen dobjanak a síromra sarat, és mondják: „Egy nagy semmit megy ott.” De hála Jézusnak, az ő számára nem egy nagy semmi voltam! Neki fontos voltam, ő vágyott arra, hogy megszabadítson engem. Elmentem, hogy elköszönjek a szüleimtől, de nem akartak kijönni a számon a szavak. Egy papírra írtam hát, és ők mindketten sírva fakadtak, mert látták, mennyire megtört vagyok. Apám megkérdezett, elvinném-e autóval egy közeli városba. Úgy látszik, nagyon bízott Istenben, mert szörnyen részeg voltam, de elmentem vele, és ahova vitt, az egy különleges keresztény misszió volt, „Jézus 91” néven, és itt történt meg velem először, hogy fölfedeztem Isten szépségét és részvétét. Nem voltam képes bemenni a sátorba, annyira szent volt, és a keresztény emberek engem átkozódásra indítottak, ezért majdnem végig a sátoron kívülről hallgatóztam. És ott találkoztam Jézus szeretetével, amely reményt adott nekem, hogy normális életet élhetek, hogy nem kell meghalnom, hogy szabad élnem, és megismerhetem őt – és neki van elegendő ereje ahhoz, hogy elszakítsa bármilyen szövetség kötelékét a sátán között és énközöttem. Látomásban láttam Jézust, és ő azt mondta nekem: „Átveszlek úgy, ahogy vagy, ha hajlandó vagy velem jönni. Magamhoz ölellek mocskosságodban és tisztátalanságodban. Szeretni foglak úgy, ahogy vagy.” Meg voltam lepve. Nem azt kívánta, hogy menjek és tisztogassam meg magam, hanem ő ajánlotta föl, hogy megtisztít, miközben ölelésében tart, engem, a gonosz bűnöst. Hogyan utasíthattam volna vissza ekkora szeretetet? Válaszul a feltétlen szeretet ajánlatára, imádkoztam Jézushoz, hogy jöjjön a szívembe, és megbántam bűneimet.

ÜDVÖSSÉG

Családommal akartam maradni, hiszen úgy szerettem őket. Anyánk, akit mindnyájan szerettünk, nagyon boldogtalanná tett bennünket, mert betegségében folyton drogokat szedett, és ezek miatt képtelen volt törődni velünk. Mindennél jobban kívántam, hogy Jézus gyógyítsa meg anyámmal való kapcsolatomat. Azt akartam, hogy szeressen engem, mint kislányát - és ez nagyon fájdalmas volt, mert tudtam, hogy gyermekkorom odavan, és nem lehetek újból kislány. Jézussal azonban azt tapasztalom, hogy ő helyrehoz engem mindazokon a területeken, amelyeken fájdalmat szenvedtem. Azon az estén, amikor apám a misszióra vitt, néhány keresztény később saját lakásába vezetett engem, hogy a sátán ne akadályozhassa meg Isten művét. Elvették és megsemmisítették a kábítószereimet. A következő este arra vártam, hogy apám a nővéremmel jöjjön a sátorba, aki nem volt keresztény. Anyám ritkán hagyta el a házat, mert depressziója miatt egész nap ágyban szokott maradni. De most, amikor megláttam apámat, meglepetésemre anyámat is vele láttam érkezni. Odajött hozzám, és azt mondta: „Miattad jöttem el ma este.” Ez drága mozzanata volt az életemnek. Azon az este egy Steve Maile nevű férfi beszélt az üdvösségről. Megkérdezte, akarja-e valaki Jézusnak adni az életét. És akkor a legnagyobb dolog történt: anyám előre ment és új életet nyert. Nagyon boldog voltam, mert arra gondoltam, milyen jó lesz majd anyámmal ezután. De négy héttel később láttam egy álmot, amely szerint egyik szülőmet elveszítem, ezért meglátogattam őket, hogy lássam, jól vannak-e. Anyám csodálkozott, miért jövök a lakására ilyen későn, de azt mondta, remekül érzi magát, nem is tudta, hogy az élet ilyen sok örömet tartogat. Megkönnyebbülten mentem haza, de másnap este a nővérem azzal hívott föl, hogy anyámat kórházba kellett vinni. Egyszerűen tudtam, hogy az Úr magához veszi őt. Gyorsan a kórházba autóztam, és útközben megszólaltak bennem a régi hangok: most aztán átkozzam Istent! Ennélfogva imádkozni kezdtem, és azt mondtam az Úrnak: ha meggyógyítja anyámat, dicsőíteni fogom őt, és ha nem gyógyítja meg, akkor is dicsőíteni fogom. A kórházban eszméletlenül találtam anyámat, és könyörögtem az Úrnak, hogy adjon nekem még egy kis időt vele. Az orvosok azt mondták, már csak pár óráig fog élni, de én hallottam az Úr szavát, aki így beszélt hozzám: „Nem vagyok tolvaj, nem úgy lopom el az embereimet, mint éjszaka a tolvaj.” Tudtam, hogy az Úr ígér nekem még egy kis időt anyámmal. A kórházban megengedték, hogy egy széken aludjam, és így a közelében maradhassak. Apámmal fölváltva virrasztottunk mellette. Egyszer, amikor szünetet tartottam a pihenő szobában, imádkoztam az Úrhoz: gyógyítsa meg bennem azt a sebet, hogy anyám sohasem kezelt engem úgy, mint kislányát. Azon az éjszakán anyám eszméletre tért, és megkért, hogy aludjak mellette. Amikor mellette feküdtem, karját körém fonta, és azt mondta: most szeret először életében. Ahogy ott feküdtünk, látomásban láttam Jézust, aki odajött az ágyhoz, és így szólt: „Gyermekem, íme az anyád.” Egész életemben hálás leszek Jézusnak ezekért a percekért, amelyeket anyámmal tölthettem. Nem lopta el őt az éjszakában, hanem megadta gyermekeinek és férjének azt az ajándékot, hogy láthatták őt a mennybe menni Vele. Sokáig annyira hiányzott, hogy beszélni sem bírtam róla, de Jézus sok mindent meggyógyított bennem, és az anyámon végbement változást látva nővérem is keresztény lett. Most hűségesen szolgálja az Urat.

JÉZUS HELYREÁLLÍT

Akkoriban azt gondoltam, hogy Jézus már nem is tehet többet értem, pedig még hátra volt egy hatalmas műve bennem, az ő dicsőségére. Lányom, aki közben megtudta, hogy én vagyok az anyja, gyűlölt engem, és mély keserűséget érzett, amiért olyan korán el kellett válnia tőlem. Engem hibáztatott, az anyját. Sokszor fölhívott, hogy veszekedjék velem, és minden rossznak elmondjon. Elfogadtam ezt, és nem törekedtem kapcsolatra vele. Az Úr azonban minden körülményt föl tud használni, hogy szándékait végrehajtsa. Lányom terhes lett, és a baba apja azt követelte, hogy a gyermeket vetessék el. Az abortusz elő volt jegyezve egy magánklinikán. Tudtam, hogy az Úr az én beavatkozásomat kívánja, de nem volt hozzá erőm. Meglátogattam a lányomat, hogy segítsek, és láttam, hogy érzelmileg nagyon szenved. Azon a napon egy új keresztény könyvet vásároltam, hogy a lányom lakásán segítsen át az éjszakákon. Aznap este ott felejtettem az első szobában, és úgy mentem aludni. Lányom nem tudott aludni éjjel, fölkelt, és megtalálta új könyvemet. A próféta volt a címe, egy Frank Perretti nevű keresztény írta. Fogalmam sem volt a tartalmáról, de az Úrnak igenis volt. Az abortusz-iparról szólt, és az élet értékéről. Azon az éjszakán lányom olvasni kezdte a könyvet, és hatalmas élményben volt része. Éppen akkor olvasta, hogy Jézus meghalt érte, és szívében tudta, hogy ha Jézus valóban meghalt érte, akkor az is igaz, hogy Jézus a kisbabájáért is meghalt. Mérhetetlen megkönnyebbülést érzett, mert ráébredt, hogy nem kell választania, hiszen a baba nem az övé, hanem Azé, aki életét adta érte. Én először nehéznek találtam, hogy egy baba életébe kell belefolynom, mert mindig kerültem a gyerekeket, de az Úr gyöngéd volt, és nem követelt tőlem mindent egyszerre. A baba kislány lett, a neve Mica. Nagyon szeretem, egy kis kincs ő az égből!

JÉZUS GYÓGYÍT

Miközben mindez lejátszódott, az Úr még egy különleges gyógyulást tartogatott számomra. A keserűségből, amely beárnyékolta életemet, sok annak volt köszönhető, hogy rá kellett ébrednem: nagyon fiatalon szexuálisan közvetített betegségeket szedtem össze. Ezek lerontották állapotomat, és már túl voltam egy súlyos műtéten, amely jobb petefészkem egészének és bal petefészkem nagyobb részének eltávolítását jelentette. Egy újabb súlyos műtét után, amely mikrosebészeti beavatkozást jelentett a májamon, négyszáz belső öltés maradt bennem. Rendszeres vizsgálatokra kellett járnom, hogy nyomon kövessék az öltéseket a medencémben, a műtétek sebhelyeit. 1992-ben rutinvizsgálatra mentem, de az ultrahangos, miután megnézett, azt gondolta, hogy rossz kartont kapott. Mikor meggyőződött arról, hogy csakugyan Edith Dullagan vagyok, izgalomba jött, és a képernyőn két egészséges, működő petefészket mutatott nekem. Csoda történt. Valamivel később, amikor Isten működött bennem, gyöngéden így beszélt hozzám: „Én vagyok az Úr, az élet szerzője. Nem emberen vagy orvoson múlik, hogy lehet-e újból gyermeked." Így értettem meg, hogy Istené a hatalom az élet fölött.

TOVÁBB ISTENNEL

Szeretem Istent. Kimentett engem a lelki sötétségből, amelyben éltem. Helyreállította kapcsolatomat szüleimmel és lányommal. Meggyógyított engem, reményt és életcélt adott. Amikor először válaszoltam Jézus szavára, és neki adtam az életemet, kaptam tőle egy ígéretet az ő igéjéből, hogy soha nem kell többé éreznem ifjúkorom szégyenét. Ez az ígéret mindazoknak van megírva, akik Jézushoz jönnek, és a Bibliában található, Izajás könyvében, az 54. fejezet 4-10. verseiben. Azért imádkozom, hogy akik tanúságomat olvassák, maguk is megtudják, hogy Jézus szava most is hívja mindazokat, akik nélküle élnek. Ő téged is szeret. Azt akarja, hogy személyesen megismerd szeretetét. Megbocsátja bűneidet, megtisztít minden bűntudattól, és új életet ad neked Őbenne.

Forrásom szerint Edith Dullagan egy katolikus karizmatikus közösséghez tartozott St. Albansban, Angliában. Egészségügyi tanulmányokat folytatott, AIDS kutatással kívánt foglalkozni. Tanúságát 1995-ben rögzítették, a Cseh Köztársaságban tett első látogatása alkalmából. Mióta először közöltem, a tanúságtétel eltűnt a webről. Ennek számos oka lehet, kár találgatni. Mindenképpen olvasásra érdemesnek tartom.

Itt egy egyszerű ima, amit, ha úgy akarod, elimádkozhatsz:

Uram, Jézus Krisztus! Megbánok minden rosszat, amit elkövettem. (Tölts néhány percet azzal, hogy bocsánatát kéred mindazért, ami különösen nyomja lelkiismeretedet.) Kérlek, bocsáss meg nekem. Most mindentől elfordulok, amiről tudom, hogy rossz. Köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten, hogy bocsánatot nyerjek és szabad lehessek. Köszönöm, hogy ma fölajánlod nekem a megbocsátást mint ingyen ajándékot. Most elfogadom ezt az ajándékot. Kérlek, jöjj életembe Szentlelkeddel, és maradj velem örökké. Köszönöm, Úr Jézus. Amen.

Beszélj valakivel arról, mit jelent kereszténynek lenni. Találj magadnak egy templomot, ahol barátaid lesznek, és bátorítást kapsz a keresztény élethez. Kezdd el olvasni a Szentírást, és naponta beszélj Istenhez. Ő szeret téged, és azt akarja, hogy megismerd Őt!