Jo Baker

Területi szellemek

Jo Baker az USA-ban, Floridában él családjával. Festőművész, rajztanár. 73 éves múlt (1998). Férje Hank Baker építészmérnök. Hat gyermekük, tizennyolc unokájuk és két dédunokájuk van. A Szentlélek Misszionáriusai társulás (a hívek missziós magántársulása) és a Nemzetközi Evangelizációs Iskolákat Koordináló Szervezet tagjai. Az USA-ban tartanak előadásokat. Jo Baker és férje nyugdíjazásuk óta járnak hosszú távú missziókra: Mexikóban dolgoztak indiánok között Rick Thomas atyával, kb. két évet töltöttek Hawaii-ban, és jártak Szibériában is. Európába (Románia, Lengyelország, Magyarország) 5-6 éve járnak. Jo Baker alább közölt előadása 1997. november 7-én hangzott el Budapesten.

Kezdetben Isten megmondta az emberiségnek, hogy a Föld romlott lett Ádám bűne révén. Az ember és a Föld össze vannak kötve, és ha az ember bűnt követ el és megromlik, akkor a Földje is megromlik. Az átok, amely Isten részéről az emberekre nehezedett, a Földre is ránehezedett. És az átok, amely ránehezedett a Földre, mint egy iga nehezedett az emberekre is. Az ártatlanul kiontott vér, Ábel vére és azóta minden ártatlan vér Istenhez kiált igazságért, és emiatt a Föld nem tudja minden áldását, gyümölcsét átadni az embereknek. A vérben élet van. Amikor ártatlan vér ömlik a Földre, ez az embereket is megrontja. Az egyetlen vér, amely ezért elégtételt tudott szerezni, annak az Embernek a Vére, aki minden átkot magára vett, aki saját Vérét ontotta ki. Jézus eljött, és az Ő Vére engesztelő vérré lett, ezért a sok ártatlanul kiontott vérért. Magára vett minden átkot, mert a Gal 3,13-ban olvassuk: Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk, mert írva van: „Átkozott mindaz, aki a fán függ” (l. még M Törv 21,23) - és Jézus a fán függött. Isten válasza az ártatlanul kiontott vérre és a Föld megromlására a megváltás volt. A szellemi harcnak és a Föld felszabadításának a lényege az, hogy Krisztus Vérét helyezzük a Földre és az emberekre is, hogy így felszabadítsuk azokat. Röviden szeretnék a szellemi harcról beszélni. Mindannyian értjük és tudjuk: Jézus azért jött, hogy a sátán műveit tönkretegye és nekünk hatalommal kell cselekednünk. Ef 6, 11-12-ben olvashatjuk: „Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben. Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei ellen.” Isten nem adna nekünk fegyvereket, ha nem akarná, hogy harcba menjünk. Ef 1, 20-23: „Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból, és jobbjára állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom és minden nép fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövőben is.” A kolosszeieknek írt levélben olvashatjuk (Kol 2, 15): „Lefegyverezte a fejelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és diadalmaskodott rajtuk.” Istennek hatalma van a mennyekben és a Földön és semmi nem nagyobb az ő hatalmánál, de az a probléma, hogy ő uralmat adott az embereknek a Föld felett, és mi ezt az uralmat odaadtuk a sátánnak. Amikor bűnt követünk el, akkor a szellem meghalt bennünk. Elveszítettük az uralmat a Föld felett, helyettünk ezt a sátán kapta meg. Nem test és vér ellen küzdünk, hanem fejedelemségek és hatalmasságok ellen. Nagyon gyakran, ha hiába harcolunk, meg kell értenünk, hogy ez nem a test ellen, hanem szellemi hatalmak ellen van. Amikor Haitin voltunk és ott dolgoztunk, rájöttünk, hogy az ellenállás szellemi okok miatt volt. Még az 1730-as években a rabszolgák lejöttek a hegyekből, és szövetséget kötöttek a sátánnal. Azt mondták: „Ha segítesz nekünk és elüldözöd a gyarmatosító franciákat, akkor mi a szolgáid leszünk, szövetségre lépünk veled.” Elvágták a torkát egy disznónak, a vérét egy kehelybe öntötték és megitták. Ezzel szövetséget kötöttek. Látjátok: a vér egy szövetséget köt meg. Nekünk is van egy szövetségünk az Istennel, és ez is vérben köttetett meg. Amint erről többet tudunk a szövetség mivoltáról, jobban tudatára ébredünk hatalmunknak, amit kaptunk. A harcaink egy valódi királyságban zajlanak, ami fölöttünk van - szó szerint fölöttünk, de a szellemi világban. Van egy fejedelemség és hatalmasság minden nemzet fölött. Dániel könyvéből is megtudhatjuk ezt, amikor Dániel imádkozik, és a segítségére siető angyal a Perzsia fejedelmével kell, hogy megvívjon (Dán10,10-21). Van egy bizonyos hatalom az egyes kormányok mögött . Ha még nem vettétek volna észre, a második világháború is ez volt: tulajdonképpen a sátán ellen kellett harcolni. Három hatalmasság és fejedelemség ellen harcoltunk akkor. Amikor a sátán megpróbálta a nemzeteket szétválasztani és az árja nemzetséget előtérbe állítani, arra törekedett, hogy a zsidó népet kiirtsa. Aztán harcolnunk kellett egy olyan szellemiség ellen, amely Oroszország fölött állapodott meg, és az uralomra tört. Amikor ez a két szellemiség létrejött, akkor ezek egymás ellen harcoltak. A sátán országában nincs béke. Önzés van, megoszlás, és egymás ellen dolgoznak. A keresztények ellen is folyt ez a harc, akik Franciaországban voltak, és Angliában, Amerikában és máshol, mindaddig, amíg a maradék keresztények nem fogtak össze. Addig nép nép után esett rabságba. A sátán akkor Japánban is hatalomra juttatott egy nagyon megtévesztő uralmat, és azt akarta, hogy ha az előző két hatalmasság nem győz, akkor Japán győzzön. A háborúkra is más szemmel kell néznünk - szellemi szemekkel, és akkor egész más képet nyerünk. Hatalmasságok állnak a kormányok mögött is, és ez az ő erejük. Különböző hatalmasságok vannak egy országon belül is, kultúrákon belül is. A gonosz szellemi hatalmai minket is támadnak.

Amiről most szó lesz és amivel nektek is foglalkozni kellene: a különböző területek fölötti szellemiségek. Ki kéne mennetek a különböző egyetemekre, mert ott vannak azok a helyek, ahol a jó és rossz tudás újabb fáit elültették. Isten arra hívott engem, minket, hogy három hónapig körbejárjuk az Egyesült Államokat. Sok különböző kis csoportot küldött, hogy különböző feladatokat teljesítsenek. Különböző feladatokat adott, de csak ennyit tehettünk meg, amennyit ránkbízott. Amint imádkoztunk, és elkezdtük tenni a Szentlélek által mondottakat, olyan dolgokat tudtunk meg, amelyekről azelőtt nem tudtunk. Isten az USA öt különböző helyére vezetett el, amelyről utólag tudtuk meg, hogy a New Age öt fő helye. Megtanultuk, hogy amikor egy csoport vagy kultúra a sátánt kezdi imádni, mint ahogy ezt sok régi indián törzs megtette, ez olyan csatornát hoz létre, amelyeken könnyű a kapcsolat ezekkel a hatalmasságokkal, szellemiségekkel, - és a New Age tudatában van mindennek. Oda csoportosultak azokra a helyekre, ahol a szellemi csatorna már megnyílt a gonosz fejedelemségek és hatalmasságok felé. Mi is ezt tesszük, amikor olyan helyekre megyünk, ahol Mária-jelenések voltak, vagy csodák történtek, mert érezzük, hogy ott az imádság sokkal könnyebb. Ott Isten felé nyíltak számunkra csatornák. Amikor elmegyünk, hogy ilyen szellemi harcot vívjunk egy terület fölött, akkor tudnunk kell, hogy mi az a fejedelemség vagy hatalmasság, amely uralma alatt tartja azt a bizonyos területet. De meg kell értenünk valamit! Nem mehetünk és nem vívhatunk szellemi harcot anélkül, hogy a Lélek be nem töltött volna, és ne lenne rajtunk a Lélek által adott meghatalmazás. Nem mehetünk és nem hirdethetjük az evangéliumot az embereknek, és nem segíthetünk nekik valóban megtérni, ha nincs bennünk a Lélek ereje és meghatalmazása. A mi imánk és közbenjárásunk olyan, mint Keresztelő Szent János munkája, aki előkészítette az utat Isten előtt. Elő kell készítenünk az Úr útját, és ezt csak az ima teheti meg. Csak a szellemi harc készíti elő az atmoszférát, a légkört. Meg kell értenetek, hogy századokon keresztül emberek mentek idegen vidékekre evangelizálni, és ha egy-két ember megtért, akkor örültek, mert sokszor nem tudtak többet elérni. De Isten most felkészíti népét, és megtanítja, hogyan imádkozzék, hogyan végezzen szellemi harcot, és most már elmehetünk pogány nemzetekhez, és száz megtérőnk lehet egy alkalommal. Aktívaknak kell lennünk, ki kell mennünk a helyekre, meg kell vívnunk a szellemi harcot, és meg kell állapítanunk, hogy milyen szellemiségek és fejedelemségek vannak fölöttünk.

A harmadik dolog, amire szükségünk van: egységben kell lennünk, meg kell fognunk a kezét más felekezetekből vagy közösségekből való testvéreinknek, és egységben kell mennünk. A Szentlélek az egység ereje! Ő egy Úrhoz, egy Istenhez és egy Testhez hív minket. Nem különülhetünk el állandóan a testvéreinktől, nem mondhatjuk tovább, hogy nem akarunk velük közösséget vállalni, nem szeretjük őket. A mi sikerünk is abban fog állni, amiben a második világháborúban állt: hogy a különböző nemzetek összefogtak, és egy akarattal elhatározták, hogy ellenállnak és győzni fognak. Ellene kell állnunk a vallásoskodó szellemnek, amely megpróbál minket szétválasztani, és megpróbálja az egységet a Krisztus Testében tönkretenni. Isten nem fog semmit tenni, amíg ki nem mondjuk, hogy meg akarjuk tisztítani a szívünket és meg akarunk tisztulni minden megosztottságtól, azt akarjuk, hogy valóban egységben legyünk Krisztus testének többi tagjával. Nem tudunk harcolni, ha gyűlöljük a zsidókat, hiszen mi alapjainkban zsidók vagyunk, a zsidók örökségét kaptuk meg. Izrael elszóródott a világ minden részére, nem tudjuk, hol is van Izrael. Sokan meglepődnénk, ha kiderülne, hogy valamilyen ősünk révén zsidó vér is van bennünk. Isten azt mondta, hogy vissza fogja hívni Izraelt magához. Isten nem veszít el senkit, ő nagyon jól tudja, hogy hol van Izrael. Átok kerül rátok, ha Izrael ellen beszéltek, vagy ha utáljátok a zsidókat. Ez az egyik dolog amit meg kell törnünk, pl. amikor a családokat szabadítjuk fel, mert szeretnünk kell azokat, akiket Isten szeret. Ez az egyike annak a három dolognak, amit tudnunk kell, mielőtt kimegyünk és megvívjuk a harcot. Másik dolog, hogy ismernünk kell a hatalmunkat és és biztosnak kell lennünk benne. Jézus azt mondta: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön.” Isten hatalmat ad nekünk, hogy fejedelemségekre és kígyókra tapossunk, de egy dolog nagyon fontos: csak azt tehetjük meg, amire Isten akkor és abban a helyzetben felhatalmaz. Nem mehetünk ki és nem foghatunk neki minden fejedelemséget egyszerre leráncigálni. Nem tudjuk megtenni. Előbb kis dolgokhoz kell hozzáfognunk és növekednünk kell abban a hatalomban, amit Isten ránkruház. Ha hűségesek maradunk az imában, hűségesek maradunk Istenhez, tisztán tartjuk magunkat, akkor Isten egyre több és több hatalmat fog adni. Isten tudja, de a sátán is nagyon jól tudja, hogy kinek van hatalma, hogy mindezeket megtegye. Ha olyasmit teszünk, amire nem kaptunk hatalmat, annak rossz következményei lesznek. A munkahelyeiteken is vannak emberek, akik különböző hatalommal rendelkeznek fölöttetek, és ez ugyanígy van a szellemi világban is.

Krisztus a fő, ő a főparancsnok, aki kiválasztja harcosait, ő ad mindenkinek külön-külön hatalmat, és ő már nagyon sok embert ráállított a helyére. Nagyon vigyáznunk kell, hogy arra a helyre álljunk, ahova Isten állít, ahova felhatalmazást ad nekünk. Amikor összeállítjuk a szolgáló csapatunkat, mindig tudnunk kell, ki az, akinek megvan a vezetői hatalma, aki többet tud a helyzetről, szellemben többet lát. Ismerek olyan embereket, akik ebben a harcban kiléptek az Isten által rájuk bízott hatáskörből, és így a sátán kárt tehetett bennük. Nem ölte meg mindnyájukat, de megtapasztalták, hogy veszélyes dolog kilépni.

A férjem és a lányom nagyon erős harcosok. Egy tiszteletes Haitin hallott róluk, és meghívta őket magához. Akkor éppen Mexikóban dolgoztunk, és a lányom felhívott, hogy jöjjünk le Floridába, találkozzunk velük. Mi akkor még Washingtonban laktunk. Találkoztunk ezzel a tiszteletessel meg a feleségével. Ők Haitin voltak az Evangéliumi Egyházban. Nagyon szerették volna, ha a szellemi harcról tanítunk más pásztoroknak. Azt szerették volna, ha Haitin öt helyen megindulna az ébredés, imaheteket akartak szervezni ezeken a helyeken. Kaptunk egy próféciát és egy látomást, és odaadtuk ennek a pásztornak. Nagyon gyakran, ha Isten meg akar velünk valamit tetetni, ajándékaink nagyon aktívakká válnak. Ha Isten azt akarja, hogy más nemzetekhez menjünk, akkor adományaink erősebben jelentkeznek. Próféciák és látomások jönnek. Mi körülbelül négy napig imádkoztunk, ezután a négy nap után a lelkész megkért, hogy jöjjünk el Haitire, tartsuk meg az előadásokat, és segítsünk az imatalálkozókon. Mindnyájan éreztük, hogy ezt akarja Isten is. Nagyon sok szervezési munkát is elvégeztünk, lefoglaltuk a résztvevők szállodáit, számítógépeket hoztunk Haitire, mert nem volt nekik. Amikor elkezdtem tanítani – a lányom Haiti másik részén tanított – , a helybeli pásztorok föllázadtak, mert nem akartak női tanítót. Akkor a tiszteletes, aki meghívott minket, odament a többiekhez, és elmagyarázta, hogy nem kell különbséget tenniük, egyek vagyunk, és elfogadhatják a tanítást. Miután megszoktak, eléggé megszerettek. De elérkezett az idő, hogy egy nagy konferenciát tartsunk. Egy nagy, ötezer embert befogadó sátorban akartuk ezt megszervezni, amit az USÁ-ból hoztunk. Abban az időben egy Hugónak nevezett hatalmas hurrikán közeledett Haiti partjai felé, ahol ez a találkozó volt. Rájöttünk, hogy ha a hurrikán eléri a partot, akkor mindent tönkretesz, amit ott fel akartunk építeni. Két nappal a találkozó előtt összehívtunk mindenkit, és elkezdtünk imádkozni. Összehívtuk ezt a majdnem négyezer embert, és mivel ismertük a hatalmunkat, amit Krisztustól kaptunk, kiálltunk és imádkoztunk és megparancsoltuk: „Sátán, neked nincs hatalmad fölöttünk.Te tönkre akarod tenni ezt a találkozót, amit szervezünk, de most ellened mondunk és ennek a hurrikánnak nemet mondunk!” Utána a hurrikánhoz szóltunk: „Északra fogsz menni, és nem fogod elérni a partot!” Később hallottuk a rádióban az időjárás-jelentést: azt mondták, csoda történt, mert úgy számították, hogy kb. egy nap múlva elérte volna a partokat a hurrikán és mindent tönkre tett volna, mert az emberek kis faházakban laktak. Egyszer csak a hurrikán ahelyett, hogy folytatta volna útját, hirtelen megállt és északra fordult. Sajnáltuk, hogy így Karolinát érte el, de ők nem mentek ki imádkozni. Ismernünk kell a hatalmunkat amit Isten ránk bízott, és ki kell lépnünk, és ezzel a hatalommal meg kell vívnunk a harcot, és vissza kell vennünk a területeket, mert Isten azt akarja, hogy a hatalmunkat működésbe hozzuk. Meg kell tanulnunk, hogy valódi hatalmunk van. Ez nem a mi saját hatalmunk, ezt Krisztustól kaptuk, az ő Szentlelkétől. Nagyon alázatosaknak kell lennünk mindenben, mert tudjuk, hogy mi még egy hajszálat sem tudunk megváltoztatni a másik fején. Isten előtt nagyon alázatosnak kell lennünk, de amikor megfordulunk és a problémákra nézünk, vagy a szellemi gonosz hatalmasságokra, akkor abban a hatalomban kell cselekednünk, amit Isten ad nekünk.

Kicsit visszamennénk oda, hogy Isten mit mondott az Ószövetségben. Lev 26, 40-42: „...míg meg nem vallják maguk és atyáik gonoszságait, amelyekkel megszegték az irántam köteles hűséget és ellenemre jártak, és amelyekért én is ellenükre járok, és ellenséges földre viszem őket, míg meg nem szégyenül körülmetéletlen szívük. Akkor majd könyörögnek istentelenségükért, s én megemlékezem szövetségemről, amelyet Jákobbal, Izsákkal és Ábrahámmal kötöttem, s megemlékezem földjükről is.” Ismerek olyan embereket, akik sohasem olvassák az Ótestamentumot, de Isten tanítani akar minket a Ószövetségen keresztül, és azt is meg akarja tanítani, hogyan harcoljuk meg a harcainkat. Ezdr 9, 1-15: A papok rádöbbentek a nép bűneire. Megalázták magukat, sírtak és leborultak Isten színe előtt. Elkezdték megvallani a nép bűneit, az egész nemzet bűneit, úgy mintha az ő saját bűneik lettek volna, azután irgalomért kiáltottak, és emlékeztették az Urat arra a szövetségre, amit a néppel kötött (Neh 9, 8). Amikor Nehemiás újjáépítette Jeruzsálem falait, őr állt minden dolgozó mellett: „Attól a naptól kezdve azonban, amíg az ifjak fele munkáján dolgozott, a másik fele lándzsával, pajzzsal, íjjal és vérttel felszerelve harcra készen állt, és mögöttük voltak Juda egész házának fejedelmei” (Neh 4, 10). Amikor kiküldünk valakit, hogy megvívja a harcot, valakinek a háttérben imádkozni kell, hogy védelmet biztosítson. Nem mehet ki senki harcolni anélkül, hogy mások a háta mögött ne imádkoznának, és így ne gondoskodnának a biztonságáról. Amikor a falak épültek, akkor zsidók jöttek és megvallották bűneiket, megvallották atyáik bűneit, és elkezdték dicsőíteni az Istent. Emlékeztették az Urat mindazokra a csodálatos dolgokra, amiket értük tett. Megvallották vezetőik bűneit, megmondták az Úrnak, hogy megérdemelték a büntetést, ami rájuk szakadt, aztán ismét emlékeztették az Urat a szövetségre, amit velük kötött, és megújították a szövetséget. Dániel is Isten elé állt. Megalázta magát, imádkozott, böjtölt, megvallotta népe bűneit, és elismerte, hogy a büntetést a nép megérdemelten kapta. De emlékeztette is a Urat, az Ő kedvességére, irgalmára. „...Hozzád könyörgök, Uram, te nagy és félelmetes Isten, aki megtartod szövetségedet és irgalmadat azok iránt, akik szeretnek téged és megtartják parancsaidat! Vétkeztünk, gonoszságot követtünk el, istentelenül cselekedtünk, eltávoztunk és elfordultunk parancsaidtól és végzéseidtől. Nem engedelmeskedtünk szolgáidnak, a prófétáknak, akik nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez. Az igazság a tied, Uram, az arcpirulás pedig, miként a jelen mutatja, a miénk, Juda férfiaié, Jeruzsálem lakóié, egész Izraelé, legyenek bár közel vagy távol, mindazokban az országokban, ahová száműzted őket gonoszságaik miatt, melyekkel ellened vétkeztek. Uram, az arcpirulás a miénk, királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, akik vétkeztek, de tied, Urunk, Istenünk, az irgalom és a megbocsátás. Mi ugyanis eltávoztunk tőled, és nem hallgattunk az Úrnak, Istenünknek szavára, hogy törvénye szerint járjunk, amit nekünk szolgái, a próféták által adott” (Dán 9, 4-10). „Most azonban hallgasd meg, Istenünk, szolgád könyörgését és esdeklését, és önnön kedvéért ragyogtasd fel arcodat feldúlt szentélyed felett. Hajtsd hozzánk, Istenem, füledet, és hallgass meg; nyisd fel szemedet és lásd meg pusztulásunkat, és azt a várost, amelyik a nevedet viseli, hiszen nem a mi érdemeinkben, hanem a te nagy irgalmasságodban bízva terjesztjük elő könyörgéseinket. Hallgass meg, Uram! Légy kegyes, Uram! Figyelj ránk, és cselekedj önnön kedvedért késedelem nélkül, Istenem, hiszen a te nevedet viseli városod és néped!” (Dán 9, 17-19).

Most is hasonlók történnek. Körülbelül három hónappal ezelőtt három millió férfi találkozott az USÁ-ban. Egy új mozgalom indult. Ígéret-Megtartók a neve, és férfiakból áll. Isten foglalkozott velük, szólt hozzájuk, beszélt a hűtlenségről, a megtört házasságokról, az elhagyott gyerekekről és a bántalmazásokról. Férfiak jöttek minden irányból, leborultak az Úr előtt sírva. Olyan emberek, akik soha nem ismerték Jézust, amikor a vezetők hívták az embereket, hogy jöjjön ki az, aki Jézusnak akarja adni az életét, tömegesen rohantak ki, és leborultak Isten előtt. Hiszem, hogy ez az egyik leghatalmasabb mozgalom, amit a Szentlélek létrehozott most az Egyesült Államokban. Hívták mindazokat a férfiaka, akik kapcsolatba kerültek velük, hogy menjenek Washingtonba. Úgy számolják, hogy kb. 2,5-3 millió férfi fog Washingtonba menni. Azt mondják, hogy ez a férfiak legnagyobb gyülekezete, amióta Izrael kijött Egyiptomból. Ezek az emberek azért mennek oda, hogy arcra boruljanak Isten előtt, sírjanak és megvallják: „A mi fővárosunk bűnben van előtted, Uram!” Hogy elmondják: „Hisszük és megvalljuk, hogy a mi vezetőink bűnben vannak.” Pontosan azt tették, amit Nehemiás tett, és biztos vagyok benne, hogy Isten ebből hatalmas dolgot fog kihozni. Ezek a férfiak megalázzák magukat. Sokan három, négy ezer mérföld távolságról jönnek. Isten utat készít nekünk. A hetvenes években Isten létrehozta a Teljes Evangéliumi Üzletemberek gyülekezetét, és ők képesek voltak az emberek ezreit megérinteni. Ti is tudjátok, hogy általában a nők szellemibbek, a férfiak pedig tartózkodóbbak, és nem érdeklődnek a lelki dolgok iránt. Sok közbenjáró csoportot ismerek, és egy hálózatom van olyan csoportokból, ahol nők imádkoznak, és a próféciákból naplót vezetnek az Egyesült Államok minden részén. Vannak csoportok, ahol nők is és férfiak is közbenjárnak – rengeteg ilyen csoport van – , és ezek mind lélekben újjászületett emberek. Amit viszont megtanultam: a Szentlélek úgy vezette őket, mint egy egybehangzó zenekart. Jézus állandóan ott van az Atya trónja előtt és közbenjár értünk, és ezzel előkészíti a szívünket, hogy megnyíljon Isten előtt. Amikor a Szentlélek imádkozik bennünk, akkor nem csoda, hogy ez az ima egyenesen megérinti az Atya szívét, és olyan dolgokért fogunk imádkozni, amik a legégetőbb szükséget jelentik a világ minden részén. Májusban találkoztam három asszonykával Manchesterben, akik szintén közbenjárók, és az ő naplójuk szinte teljesen azonos volt a mi naplónkkal. Ugyanazok az imák, próféciák voltak benne, amiket mi kaptunk. Tudnunk kell, hogyha közbenjárunk, akkor a világ minden közbenjárójával egységben vagyunk, és hogyha egységben vagyunk a Szentlélekkel, akkor irányítani fogja imáinkat, és úgy fogunk tudni járni a szellemi harcban, ahogy Isten akarja.

Hogyan határozzuk meg a területek fölött lévő szellemiségeket és erődítményeket? Időt kell töltenünk imában és böjtben. Kérnünk kell a Szentlelket, hogy tárja fel előttünk azokat a bűnöket, amelyeket elkövettek ezeken a területeken, ahova ki akarunk menni. Meg kell határozni, hol vannak a városban a bűn központjai. Feltérképezésnek hívjuk ezt a lépést. Ez azt jelenti, hogy térképet készítünk a városunkról, hogy hol milyen bűn van. Erődítmények épülnek fel, szellemiségek erődítményei, hogy senki se ismerje el Isten dicsőségét és hatalmát. Meg kell határoznunk, hogy milyen szellem van azok fölött a területek fölött, ahol látjuk, hogy az emberek nem járnak templomba, ahol az evangelizációnak nincs eredménye. Washingtonban pl. van egy utca: a 14. sugárút, ahol mind prostituáltak laknak. Ez a szellem kontrollálja ezt az egész környéket. Aztán felfedeztük, hogy nagyon sok bár és italmérés van egy bizonyos területen. Egy másik erődítmény a Harvard egyetem. Ez az intézet 1740 körül létesült, és teológiai egyetemnek készült, azért, hogy Isten dicsőségére lelkészeket képezzenek ki. A Szentírást tanították ott, szent hely volt. Isten felemelte és megáldotta, hogy megérinthesse az egész nemzetet. De az emberi okoskodás átvette a helyét, és most egészen a visszájára fordult. Az Antikrisztus szelleme uralma alá vette ezt a helyet. Most nem mondom azt, hogy mindenki, aki erről a helyről jön, antikrisztusi szellemtől átitatott, de a Krisztus-ellenes szellem valóban uralja ezt a területet. Isten megmutatta nekünk lelki látásban, hogy ők ugyanarról a fáról ettek, amiről Éva evett: a jó és rossz tudás fájáról. Brilliáns intellektusú emberek jönnek ki onnan. Ez jó! Sok kiváló orvos is, ez is jó – de minden Isten-ellenes filozófia is onnan származik. Tehát tudatában kell lennünk annak, hogy milyen szellemek működnek a városunkban és körülöttünk. Meg kell értenünk, hogy mihelyt betölt a Szentlélek, Isten arra hív, hogy közbenjárók legyünk. A Lélek bennünk szavakba nem önthető sóhajtozásokkal fohászkodik és közbenjár. Hányan tapasztaltatok hasonló dolgot, hogy a szellemetek mintha gyászolt volna, sóhajtozott volna. Gyakran szellemünkben a Lélek annyira gyászol, hogy valódi gyász tölt el, és sírnunk kell. Olyasmi ez, mint egy szülés; mert meg kell szülni a dolgokat.

Visszamennék Iz 61,1-4-hez. Azt olvashatjuk: „Az Úristen Lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket; hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, és a megkötözötteknek a börtön megnyitását; hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét és Istenünk bosszújának napját; hogy megvigasztaljak minden gyászolót; hogy Sion gyászolóinak fejdíszt adjak a hamu helyett, öröm olaját a gyász helyett, dicséret palástját a csüggedés lelke helyett. Az igazság tölgyeinek hívják majd őket, az Úr ültetvényének az ő dicsőségére. Felépítik az ősi romokat, a régi omladékokat helyreállítják; újjáépítik a puszta városokat, sok sok nemzedék omladékait.” Mit jelent mindez? Sokan sokkokat éltünk meg, szellemünk és szívünk összetört, még mielőtt megtértünk volna. Szükségünk van mély benső gyógyulásra. Sokan benne voltunk az okkult dolgokban, boszorkányságban, és ez bizony nyomot hagy bennünk, mert a sátán birodalmában dolgoztunk. Isten ki akar vonni ebből a rabságból, és szabaddá akar tenni. Sokan oly régóta vagyunk a rabságban, hogy nem is emlékezünk rá. Szükségünk van a szabadulásokra, szabadításokra. Jézusnak tökéletes szolgálata volt. Ezért van szükségünk az egyház egész testére, ahogy Jézus tanított. Szükségünk van tanítókra, hogy tanítsanak minket, szükségünk van evangélizátorokra, akik jönnek és buzdítanak minket. Szükségünk van prófétákra, akik látnak az egyházban, megmutatják az irányt, amit Isten megszab nekünk, szükségünk van pásztorokra, akik vigyáznak ránk, egybetartják a juhokat. Ez sokoldalú szolgálat, és ezt Isten visszaadja az egyházaknak. Az egyház vezetőinek, papjainknak, nehéz helyzetük van, mert ők az első célpontjai a gonosz támadásoknak. Imádkoznunk kell értük, mert ha egy kicsit is eltérnek, ez az egész egyházra kihat. Nagyon sokunkat azért is hív az Isten az egyházba, hogy imádkozzunk papjainkért, pásztorainkért, mert a sátán az egyházban is támad. Voltak olyan találkozóink, amikor Isten megmutatta nekünk, hogy boszorkányok jöttek és imádkoztak mindaz ellen, amit akartunk tenni a Lélek erejében, úgy, hogy körbe kellett vennünk őket és imában ellenállnunk. Nagyon egységben kell lennünk a Szentlélekkel. El kell kezdenünk imádkozni, először is a családunkért, a környezetünkért, az egyházunkért, azért, hogy megvédjük őket, és szellemi harcot kell folytatnunk értük. Lehet, hogy Isten arra hív, hogy a lakásodban egy kis imacsoportot hozzál létre, hogy a szomszédokért imádkozz és harcolj. Minden templomnak vagy plébániának szüksége lenne egy közbenjáró csoportra, akik imádkoznak és közbenjárnak azért a területért.

Egy kicsit visszamennék és elmondanám, hogy én honnan jöttem. Árva gyerek voltam, öt évig éltem egy gyermekotthonban. Egy orvos és a felesége adoptáltak, és protestánsnak neveltek fel. A protestáns egyházban adtam át életemet Istennek. Amikor kilenc éves voltam, nagy élmény ért: Isten fölemelt, magához ölelt, és azt mondta: „Én vagyok az Atyád, és nincs szükséged más atyára rajtam kívül!”

Soha nem mondták nekem, hogy árva voltam. Akkor nem tudtam teljesen megérteni, hogy ez mit jelenthet. Amikor tizennyolc éves lettem, elköltöztünk, és olyan vidékre mentünk, ahol sok katolikus élt. Egy katolikus egyetem mellett laktunk. Egy barátnőm, aki katolikus volt, elhívott egy katolikus templomba, hogy körülnézzek, milyen az. Amikor bementem a templomba, Isten ereje olyan hatalmas volt ott, hogy letérdeltem és le is estem. A sekrestyés néni jött és kicipelt. Azt mondtam: „Uram, én soha életemben nem ájultam még el.” Következő nap visszamentem, és ugyanaz történt. A rákövetkező nap megint visszamentem, és mielőtt bármi történhetett volna, azt mondtam: „Uram, mit akarsz?” Az Úr beszélt hozzám, és ezt mondta: „A katolikus egyház lesz a te missziós területed; út leszel, követ és híd a katolikusok, zsidók és protestánsok között.” Még csak tizennyolc éves voltam, és azt mondtam: „Uram, nem tudom, hogyan legyen mindez.” De amikor húsz éves voltam, a vőlegényem - a mostani férjem - elment az édesapámhoz, és megkérte a kezemet. A férjem - ez lehet, hogy érdekes - mondta, biztos volt benne, hogy az Úr mutatott meg engem neki. Minden nap ott mentem el mellette anélkül, hogy észrevettem volna. Még azt sem tudta, hogy ki vagyok, de tudta, hogy Isten engem rendelt neki. Amikor elment, hogy megkérje a kezem, azt mondta az apám: „Jo nem fog semmit örökölni, mert örökbefogadtuk, nem saját gyerek.” Ezután Hank feljött az én szobámba. Akkor még főiskolára jártam, képzőművészeti főiskolára, és hecceltem a férjemet, megkérdeztem: „Na mi az? Mit mondott az apám? Elárulta, hogy csontvázak vannak a fürdőszobában?” Hank azt mondta: „Számomra semmi különbség, nem érdekel egyáltalán, hogy örökbefogadott gyerek vagy.” Abban a pillanatban eszembe jutott az az élményem, amikor kilenc éves koromban Isten a karjába vett, és azt mondta: „Én vagyok az Atyád, és nincs más atyára szükséged rajtam kívül.” Én elhiszem azt, amit Isten mond az Írásban, hogy ő szereti az árvát és szereti az özvegyet. Mert az én Istenem nagyon kedves volt és szeretetteljes egész életemben. De egy hatalmas vágy volt bennem Krisztus testének az egységéért. Ahányszor csak tehetem, ellene mondok ennek a vallásos szellemnek, ennek a megosztás szellemének, ami az egyházban van, ami összetöri a szívem, és tudom, hogy a Szentlelket is megszomorítja. Hat gyerekünk van, két gyermekem a férjemmel együtt a protestáns egyházban szolgál. Az egyik lányom az ortodox zsidókkal dolgozik, a másik pedig a messiási zsidókkal. Két gyermekem a katolikus egyházban dolgozik. Isten beteljesítette próféciáját a gyermekeimen keresztül. Most a család, amikor egybegyűl, meglehetősen népes: már hat lányom van és hat fiam. Ha mind együtt vagyunk, nagyszerű imatalálkozóink vannak, nagyszerűen tudunk közbenjárni, nagy egységben. Voltak a családunkban megpróbáltatások, de összeültünk egységben, imádkoztunk és ellenálltunk, és csoda csoda után történt a családokban. Szívesen elmesélném ezeket a dolgokat, mert nagyszerűek és csodálatosak. Egyet elmondok. Egyik lányom ápolónő volt egy washingtoni klinikán, és állapotos volt. Amikor vért vett egy kisfiútól, megszúrta az ujját. Nem vette észre, az orvos nem írta fel a kártyára, hogy miért kell ez a vér, de később rájött, hogy AIDS és hepatitis vizsgálathoz. Aztán őt is megvizsgálták, és kiderült, hogy ragályos hepatitise volt, és akkor vették észre, hogy egy hónapos terhes az első gyermekével. A katolikus klinika azt akarta, hogy azonnal vetesse el a gyereket. A lányom azt mondta, hogy szó sem lehet róla, de felelősek voltak ezért a dologért, és azt hitték, hogy a lányom be fogja perelni a kórházat. Minden hónapban megvizsgálták a gyereket, és felfedezték, hogy a magzatnak hét daganat van a szívén. Behívták a lányomat az orvosi szobába és azt mondták: „Most fedeztük fel, hogy hét daganat van a gyermek szívén. Nem fog életben maradni.” Akkor mind összegyűltünk egységben, és imádkozni kezdtünk és kimondtuk: „Ez a gyermek élni fog, egészséges lesz, az Isten gyermeke lesz. Sátán, te nem fogod őt elvenni tőlünk, és nem fogsz rávenni arra, hogy őt elvetessük.” Aztán felfedeztük, hogy a két artériájában két lyuk és vérszivárgás volt. Az orvosok megint azt mondták: el kell vetetni. Akkor megint összejöttünk és elkezdtünk imádkozni és kimondtuk: „Ez a gyerek élni fog! Ez a gyerek egészséges lesz! A szíve tökéletesen fog működni! Sátán vedd le a kezed róla!” Amikor hét hónapos lett, összeállították az egész történetét ennek a szörnyű esetnek. Állandóan mondták, hogy el kell vetetni a gyereket, el kell vetetni, nem számít, hogy hét hónapos már. Egyik alkalommal bevitték lányomat a műtőbe, és azt mondták, hogy csak egy tesztelést végeznek, de mivel ápolónő volt, rájött, hogy olyan injekciót adtak neki, amely megindítja a szülést. A férje nem is volt ott, elutazott valahová, és ő egyedül volt. Tudta, hogy most el akarják venni tőle a gyereket, és biztos vagyok benne, hogy az orvosok tudták, hogy a gyerek nem fog élve maradni. Van ilyen hatalma kórházainkban az orvosoknak, hogy nem tudsz ellene tenni. A lányom elkezdett kiabálni, kirántotta az infúziókat, leszállt az asztalról, és azt mondta: „Nem fogjátok ezt megtenni.” Felhívott engem, sírt. Mondtam neki: „Hagyd ott az orvosodat, hagyd ott a munkahelyedet, és gyere ki abból a kórházból.” Ezt válaszolta: „Már a hetedik hónapban vagyok, és ilyen terhességi történettel nem kapok orvost, aki foglalkozik velem.” Végül is megtette, amit mondtunk neki, mi pedig elkezdtünk érte imádkozni és azt mondtuk: „Uram, te vagy a legnagyobb orvos, de te küldhetsz egy jó orvost is hozzá. Mutasd meg, mit kell tennünk, hova kell mennünk.” Talált egy orvost, aki Dél-Afrikából jött egy szülésznővel együtt, és elment a szülésznő kórházába. Ez az orvos azt mondta: „Nem látok problémát, hiszem, hogy ez a gyerek tökéletesen fog megszületni.” Lehet, hogy csak hitben beszélt. A terhesség további részében a lányom tökéletesen nyugodt volt. De emlékezett a szíven lévő daganatokra. Isten felkészített, hogy egy szentírási szabadítást végezzünk, egy igei szabadítást. Fogalmunk sem volt, hogy ez mit jelent. Mi az, hogy igei szabadítás? A férjemmel és másik lányunkkal elmentünk, és ezzel a lányunkkal maradtunk négy napig. Minden igét leírtunk, ami eszünkbe jutott. Az egyik igét nem értettük meg. Az a sunemi asszonynak a története volt, akinek nem volt gyereke (2 Kir 4, 8-37). Elizeus ráfeküdt a halott gyerekre, szájába lehelt, és a gyerekbe visszatért az élet. Mi megkérdeztük: „Uram, miért adod nekünk ezt a történetet?” Végül megindult a szülés, minden rendben ment, énekeltünk. Egy szívmonitor volt a gyerekre kapcsolva. Mialatt imádkoztunk, hirtelen a monitor azt jelezte, hogy a szív megállt. Behívtuk az ápolónőt, azt mondta, semmi probléma, biztos a monitor nem működik, hoz másikat. Behoztak egy kézi monitort, de az sem működött. Ekkorra már megrémült az ápolónő is, általános riasztást csináltak. Az egyik lányommal átmentünk egy másik szobába, és elkezdtünk szellemi harcot harcolni. Azt mondtam: „Sátán, nem fogod elrabolni az unokámat!” Úgy mentünk körbe-körbe a szobában és úgy harcoltunk, hogy az egész kórház hallhatta. Nagyot tapostunk. „Az unokám élni fog Jézus nevében!” És tudjátok, miután szellemi harcot vívtatok, hirtelen egy nagy béke száll le, és akkor tudjátok, hogy megvan. Hogy vége a harcnak. Lányommal karon fogtuk egymást, és átsétáltunk abba a szobába, ahol a bébi volt. Minden orvos ott volt az ágy körül. Mi azt mondtuk: „Minden rendben, minden rendben van!” Isten adta nekünk ezt a szót. Az orvosok mondták: „Tényleg minden rendben van, már kerestünk titeket, hogy megmondjuk, nem tudtuk, hogy hol vagytok.” Végül megszületett a kislány. Grace-nek kereszteltük el, ami kegyelmet jelent, hogy emlékezzünk Isten nagy kegyelmére.

Látjátok, harcolnunk kell. Nem szabad engednünk, hogy a sátán elragadjon tőlünk személyeket, akár gyerekeinket, akár férjünket. Mindenütt tragédiákat látok. Órákig itt állhatnék és mesélhetnék olyan dolgokról, amiket a családunk átélt. Amikor kiálltunk a hitben, akkor megakadályoztunk tragédiákat. Nem láttok addig csodákat a családotokban, amíg ki nem nyitjátok a hiteteket még jobban, még jobban. Mikor látjátok, hogy a sátán dolgozni akar, akkor ellene kell állnotok és ki kell mondanotok: „Sátán, ez nem lesz így, ez másképpen lesz, mert Isten előtt ezt megvalljuk”. Döntenetek kell! Választási lehetőségeitek vannak. Életet vagy halált választhattok, áldást vagy átkot. Ezt mondja az Úr! Ez a ti szátokból jön, a szátokkal választotok. Isten az ő népét arra hívja, hogy egyenesen, szilárdan álljon. Mindannyitoknak adott egy mérték hitet. Ha még sohasem álltatok ilyen helyzetekben, akkor a hitetek még mindig olyan picike, mint amikor az Isten megadta. Ha hisztek, mondjátok is ki hangosan, valljátok meg és, ha ezt hittel teszitek, úgy is lesz. Meg kell szabadulnunk attól a sok kis dísztől, amiket imáink köré rakosgattunk, és meg kell tanulnunk úgy imádkozni, ahogy Isten szeretné, ahogy Isten tanít meg, és Isten igéjét kell használnotok, különben azt fogjátok tapasztalni, hogy elveszítitek a harcot. El kell kezdenünk felnőttekké válni, felnövekedni, mert még kisbabák vagyunk.

Minden hatalmat megad nekünk az Úr, amire szükségünk van. Ott van az Úr, a mindenható Isten, és nekünk adja Lelkét. Titeket a hadseregbe hív az Úr. Arra hív, hogy megharcoljátok a harcot, és ott kell kezdenetek, pontosan ott, ahol vagytok, az otthonotokban, azon a helyen, ahol a sátán támad, ahol problémáitok vannak. Ha ebben növekedtek, akkor képesek lesztek a városotokért, nemzetetekért kiállni és mindenhová elmenni, ahová az Úr küld. De az Úr addig nem fog küldeni, amíg saját harcodat meg nem vívtad. Ha az Úr megadta, hogy mit kell tenned, ne álldogálj csak, hanem taposs a sátánra. Ne hagyjátok, hogy a hitetek elgyengüljön! Ha nem imádkoznak velünk az emberek, nem tudjuk, hogy hogy is van a hitük. Ha kimondja valaki, hogy neked rákod van, akkor az emberek agyában az a szó jelenik meg, hogy ez a halál. Ilyen esetben el kell távolítani magadtól ezeket az embereket, és hitben járó emberekkel kell körülvenned magad. Az Úr igéjét kell kezedbe venned és be kell töltekezned állandóan az Úr igéjével, mert az Úr igéje hitet növel. Az Úr igéjében minden problémára találunk megoldást. Ha találunk egy igét, kezdjük ezt az igét mondani az Úrnak, és ne a problémákat mondjuk neki, mert azokat nagyon jól tudja. Isten ismeri a körülményeiteket, és nem azt az imát várja tőletek. Hogyha azt mondjátok: „Uram, te mindenható Isten vagy, te emésztő tűz vagy, és minden név, ami a földön és a mennyben van, a te lábad alatt van, és most ezt a rákot Jézus szent Nevében lábunk alá tapossuk, és most beszélünk ennek a testnek, most mondjuk, hogy te rák, te ronda dolog, Jézus nevében megparancsoljuk, hogy azonnal távozz. Istennek pedig mondjuk: „Uram, tudom, hogy te leküldöd gyógyító erődet, Jézus nevében.” Akkor nem sírsz, hanem valóban erősnek érzed magadat, és az az ember is erősnek érzi magát, akiért imádkozol. Harcoljátok meg a harcot! Isten szeret, és a Szentlélek ott lesz veletek. Istenem, dicsőítlek és hálát adok neked, mert te mindenható Isten vagy, erős Isten. Atyám, azt akarod, hogy nőjünk fel. Te azt akarod, hogy Igédet mozgásba hozzuk. Te látod, hogy kicsik vagyunk, gyengék. Olyanok vagyunk, mint Gedeon, de te minket harcosoknak nevezel. Te azt mondod, hogy értékesek vagyunk. De addig nem változtathatunk semmit, amíg nem kapaszkodunk a te Igédbe, és nem mondjuk ki hitben a te akaratoddal egységben a változást. Akkor megváltoztathatjuk családjainkat, gyerekeinket és nemzetünket.

Isten azt mondta, hogy amikor hitben nézünk, akkor nem a körülményekre nézünk, nem az érzelmeinkre nézünk, nem oda nézünk, ahova a szemünk néz, hanem az ígéret beteljesedését látjuk, amely a mennyből elérkezik.

Atyám segíts, hogy növekedjünk fel, hogy álljunk erősen a harcban! Segíts, hogy olyan harcosok legyünk, amilyeneknek hívsz minket, és segítsd ezeket az embereket, hogy változtassák meg az életet Budapesten. Segítsd őket erővel – a fiatalokat is – , hogy valóban tudjanak jól imádkozni, és a gonosz minden hatalmát törjék meg. Köszönjük neked, Uram, a te szent Nevedet! Köszönjük a te szent Véredet, köszönjük szent Keresztedet, és köszönjük, hogy tanúságokat adtál nekünk, mert ezekkel le tudjuk győzni a sátánt Jézus nevében. Amen.