Gál Péter atya egy levelezőlistára küldte ezt a levelet, ahol arról folyt a beszélgetés, vannak-e a jógának ártatlan, szellemileg nem fertőzött területei. Engem ez a levél győzött meg arról, hogy nincsenek.

Gimnazista koromban ... azért kezdtem a Hatha-jógába, mert még jobban akartam tanulni, még tisztábban akartam élni Jézus útján, még egészségesebb akartam lenni, még könnyebben akartam találkozni Istennel. Hetenkénti áldozó voltam, vasárnaponként két misét hallgattam, sokat imádkoztam akkoriban, tiszta volt a lelkem, jól tanultam, semmi bajom sem volt. Hosszú hónapok jógázása után egyszer egyedül végeztem a szavászanát, az ellazítási pózt. Megpróbáltam teljesen kiüresedni és lelkileg-testileg ellazulni, pihenni a gyakorlatok végén. Akkor a földön fektemben egyszerre csak rámtört valami iszonyú erő és érzés, nehéz visszaadni: valami rettenetes mélységbe kezdtek lehúzni, szellemi sötétség és fenyegetés, hatalmas félelem kötözött meg, úgy éreztem, hogy ez a pokol, és hogy most megbolondulok. Óriási erővel próbáltam felemelkedni az egészből és fizikailag is felülni helyzetemben, próbáltam Istenhez fohászkodni, de csak nagyon sokára sikerült felemelni a fejem és kinyitni a szemem. Nem tudom, mennyi ideig voltam ebben a kötelékben, de utána hónapokig féltem, nagyon sokára tudtam esténként elaludni, nem mertem senkinek szólni, rengeteget imádkoztam, hogy ne legyen ez többet és ne legyen semmi bajom, míg nagyon lassan múltak a félelmek, de jelentkeztek bennem bizonyos helyzetekben szorongások, amilyenek azelőtt sosem voltak. Akkor abbahagytam a jógát. Ez az egész tapasztalat, némileg enyhébb erővel megismétlődött évekkel később, amikor újra a jóga-légzést gyakoroltam egy harmonikus életszakaszomban, vizsgaidőszakban, hogy jobban tudjak tanulni, egy erdő szélén állva, a napsütésben. E támadás után hosszú percekig nem láttam semmit, és órákig alig tudtam kinyitni a számat az emberek között. Mindezeknek apró neurológiai következményeitől csak sok év múltán, a Medjugorjéban átélt Lélekkeresztségem alkalmával szabadultam meg.

A jóga általános célja felszabadítani a szellemet az anyagvilág és a kényszerű újraszületések kötelékeiből csakúgy, mint az összes keleti vallásban és a gnoszticiz­musban. Sokféle jógairányzat van a rendszeren belül. Az egyik szélsőséges formát, a Tantra-jógát Indiában is a hinduizmus fekete mágiájának tartják. A Hatha-jóga, amiről a vitában szó van, a maga testi szimbólumaival és légzőgyakorlataival a legtöbb jógairányzatnak az alapját képezheti, ahogy segíti az elindulást az önuralom útján és megkezdi a belső titkos erők felébresztését és használatba vételét. Tény azonban, hogy a jóga mindig kevés beavatotté volt, csodákra aspirált, néhol el akarta kápráztatni a közönségét, néhol csak a „legbiztosabb utat”, a „totális, a hatékony” utat kínálta a kiszabadulásra. A jógában ugyanúgy kezdik a meditáció, a koncentráció gyakorlatát, mint az európai mágiában és a figyelem ugyanúgy befelé halad, miközben egyidejűleg kapcsolatot is létesít a szimbólumok révén külső hatalmakkal, istenekkel, démonokkal, miket ott „sziddhi”-nek hívnak. A jóga mindig „ezoterikus”, keveseknek való elit-módszer volt, mindig végletesen önmaga felé fordította a személyiséget, és az indiai vallásos köznép számára is „félelmetes erőkkel” foglalatoskodott, s azok által látványos befolyásolási technikákkal rendelkezett, aminek enyhén szólva sokan nem örültek. („Ne zavard meg a guru meditációját, mert akkor átokkal sújthat téged”- tanácsolják egy indiai utazónak...) Mircea Eliade neves valláskutató kimutatja a Hatha-jóga és a tantra-jóga eredeti kapcsolatát, illetve a tantra-jóga szexuális aspektusával való összefüggését. A Tantráról megjegyzi ugyanazt, ami a mágiáról is mondható: „A gyakorlat döntő szerepű, nélküle semmi sem érhető el.” A Hatha-jógáról írt fejtegetéseiben elismeri Eliade: „Egy tökéletesen végrehajtott cselekedet mágikus hatásának magasztalása oly ősi, mint India maga.” Minden mágia hatalmasan előnyben részesíti a technikát és a jelképeket, és az indiai vallásokhoz képest, sőt minden más valláshoz képest kiemelkedően ezt láthatjuk a jógában is. A mágia lényegi része a hatalomvágy különleges kiélése, a környezet és mások manipulatív, titkos befolyásolása (hipnotikus, önhipnotikus technikák), ill. az automatikát biztosító eszközök, szimbólumok radikális alkalmazása, ami mind a jógára is jellemző. A legkevesebb, ami mindenkinek kitűnik a jóga ismeretéből, hogy ha van „leginkább önmegváltó vallás”, akkor a jóga rendszere az. Márpedig az önmegváltó vallási törekvések - miközben természetesen megvan a helyük a vallástörténetben, és becsülni lehet bizonyos emberi erőfeszítéseket - képesek az emberbe azt az ősi kísértést újra és újra becsempészni, hogy „olyanok leszünk, mint az istenek”. Tanulságos, hogy a modern mágusok magukénak tartják a jóga egész rendszerét, teljes megfelelést éreztetnek a jóga és az európai mágia között, és a jóga szemléletét és gyakorlatait egyaránt az „egyetemes mágia” részeként mutatják be.

Nekem az a véleményem, hogy az indiai jóga nem más, mint az indiai vallások okkultizmusa, mágikus képződménye. A mágiát pedig a Kinyilatkoztatás elveti.