FÉLTÉKENY ISTEN

(1)

Ő parancsol

Miközben az európai agyakban tombol a demokrácia, s mást se hallani, mint „az emberek így akarják” vagy „velünk erről nem konzultáltak”, a katolikus hívő számára valamit nagyon világosan le kell szögezni. Az igazság nem a kerekasztaloknál dől el. Jézus nem azt mondta: „Szavazásra bocsátom a kérdést”, hanem azt: „Bizony mondom nektek”. Személyében Isten mondja ki magát, ő az örök Ige, az örök Igazság. Lehet ellenállni neki és lehet meghódolni előtte. De ha valaki meghódolt előtte, attól teljes odaadást kíván: „Aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom” (Lk 14,33). Ha valaki Jézus tanítványa, annak habozás nélkül le kell mondania saját véleményéről, amennyiben az ütközik Jézus kinyilatkoztatásával. Le kell mondania róla, már mielőtt megértené, hogy saját gondolata miért volt helytelen; le kell mondania akkor is, ha ezzel erőszakot tesz magán.

Az igazság nem relatív. Az igazság abszolút. A hit „engedelmesség”, amellyel Isten igazságát saját életünk tartalmává tesszük. Értelmünk feladata, hogy eltávolítsa a hit ellen az értelem nevében emelt ellenvetéseket (hitvédelem). Ám a hit abszolút bizonyossága nem értelmünk bizonyító erején alapul, hanem a Szentlélek szelíd, de alkut nem ismerő világosságán.