FÉLTÉKENY ISTEN

(2)

Életre-halálra

Nemrég találkoztam ilyen nézettel: „Nem helyes vallást változtatni, az életveszély esetét kivéve.” Nos, az Ószövetségben a három zsidó ifjút Babilon királya azzal fenyegeti, hogy tüzes kemencébe vetteti őket, ha nem imádják az általa fölállított aranyszobrot. Az ifjak így felelnek: „Ha a mi Istenünk, akit tisztelünk, meg akar minket menteni, akkor a tüzes kemencéből és a te kezedből is kiszabadít, ó király. De ha nem így történnék is, tudd meg, ó király, hogy isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amelyet állíttattál, nem imádjuk” (Dán 3,17-18). Ez annál figyelemreméltóbb, mert a halál utáni büntetés és jutalmazás az ószövetségben nem volt ismeretes (a gondolat csupán a Krisztust közvetlenül megelőző évszázadokban merült föl). Csakhogy az igaz Isten imádása abszolút érték. A három ifjú nem érdekből dönt a hitvallás mellett, hanem az Istenhez való ragaszkodásból, vállalva, ha kell, a kínhalált is. A makkabeusi ifjak már a föltámadás reményében teszik ugyanazt (2Makk 7). Ugyanígy a római keresztényüldözések vértanúi, akiknek sokszor csak egy kevés tömjént kellett volna égetniük a birodalmi istenek tiszteletére, hogy megmeneküljenek a haláltól. Hiteles vértanú-aktákból kiolvasható, hogy a vértanúk fölött ítélkező római tisztviselők gyakran egyáltalán nem voltak vérszomjas vadállatok: eleget akartak tenni a császári rendeletnek, ezért kérlelték a keresztényeket, hogy égessék el már azt a kis tömjént – s ezt nem mondták ki, de érzékeltették: – igazán csak a forma kedvéért, aztán nyugodtan mehetnek és élhetnek saját hitük szerint. A keresztények azonban tudták, hogy ha az igaz Istent megtagadják, akkor nem élhetnek saját hitük szerint. És meghaltak Isten igazságáért. Az Úr angyala nem szabadította ki őket a tüzes kemencéből. „Az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltékeny Isten” (MTörv 4,24).

Morus Szent Tamásnak nem kellett volna bálványok előtt áldoznia; csak esküt kellett volna tennie arra, hogy az angol egyház feje nem a pápa, hanem az angol király. Érsekek és püspökök letették az esküt. Tamás nem tette le. És meghalt Isten igazságáért. A hitet nem lehet darabokra szabdalni. Isten igazsága egységes egész. Aki egy részét elveti, elveti az egészet.

„Kegyelmed többet ér, mint az élet” (Zsolt 63,4).