FÉLTÉKENY ISTEN

(4)

Ki tévedhetetlen?

Ezzel a hívő katolikus számára adva van az isteni igazság lelőhelye, az egyházi közösség hitében, az apostoli testület és Péter utóda által oldó és kötő hatalommal megszabott határok között. Ez az igazság abszolút tekintéllyel rendelkezik, nem a Tanítóhivatal tagjainak emberi bölcsessége folytán, hanem a teljes igazságra elvezető Szentlélek tévedhetetlensége folytán. Amikor az Egyház, a zsinatok, a pápák tévedhetetlenségéről beszélünk, erről a tévedhetetlenségről beszélünk, amely isteni és nem emberi tulajdonság. A Tanítóhivatal tagjai emberek, tehát tévedhetnek; Péter utóda ember, tehát tévedhet; de amikor akár az apostoli testület, akár Péter utóda az egész Egyház számára kötelező erővel végleges hitdefiníciót nyújt, az nem lehet téves. Ugyanígy nem lehet téves az apostoli testület térben és időben egyetemes, kötelezően hirdetett tanítása akkor sem, ha nincs róla külön definíció („rendes tanítóhivatal”, szemben a rendkívülivel, vagyis az ünnepélyes kihirdetéssel). Ha a Szentlélek az ilyen tanítást nem óvná meg a tévedéstől, a hit igazságait nem lehetne többé megkülönböztetni az emberi vélekedésektől. Ám az Egyház őrzi Isten abszolút igazságát, és az enyészet birodalma nem vesz erőt rajta. „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim nem múlnak el” (Lk 21,33).