FÉLTÉKENY ISTEN

(15)

Fogantaték lombikban

Jelen írás nem rendszeres erkölcstan. Azt igyekszem megvilágítani, hogy a katolikus tanítás egyes kényes területein mit követel meg az Istenhez való hűség, legyenek azok dogmatikai vagy morális területek. Nem a helyes magatartást kívánom kifejteni, hanem a katolikus hittel ellentétes hamis állításokat leleplezni. Még kevésbé próbálkozom tanácsadással azokban a témákban, amelyek orvosi szakértelmet vagy családi tapasztalatot igényelnek (mint a természetes családtervezés). Csak a korlátokat állítom föl a szakadék szélén.

Ebben a szellemben jelen pontban mindössze néhány szószerinti Katekizmus-idézetet közlök a mesterséges megtermékenyítéssel és a génmanipulációkkal kapcsolatban, amelyeket az Egyház elfogadhatatlannak tart. Ezek nem ölelnek föl minden konkrét kérdést, viszont elegendők a helyes szemlélet kialakításához e manapság erősen forrásnak indult témákban.

„Súlyosan tisztességtelenek azok a technikák, amelyek a házaspár számára idegen személy beavatkozásával (sperma- vagy petesejt adományozásával, a méh bérbeadásával) a rokoni szálak szétválasztására ösztönöznek. Ezek a technikák (heterológikus megtermékenyítés és beültetés) sértik a gyermeknek azt a jogát, hogy az általa ismert és egymással a házasság köteléke által egyesült apától és anyától szülessen. Megszegik azt a kizárólagos jogot, hogy (a házasok) csak a másik által váljanak apává és anyává” (KEK 2376).

„Amennyiben a házaspár tagjain belül kerül sor e technikák gyakorlására (homológ mesterséges megtermékenyítés és beültetés), talán kevésbé sérelmesek, de erkölcsileg akkor is elfogadhatatlanok maradnak. Szétválasztják a nemi aktust a nemző aktustól. A gyermek létét megalapozó cselekedet többé már nem egy olyan aktus, amelyben két személy egymásnak adja önmagát. A magzat életét és azonosságát az orvosok és biológusok hatalmára bízza, és az emberi személy eredete és sorsa felett a technika uralmát vezeti be. Ez az uralmi viszony már önmagában is ellentmond annak a méltóságnak és egyenlőségnek, amely a szülők és gyermekek közös sajátja. A nemzést erkölcsileg fosztja meg saját tökéletességétől, amikor nem a házastársi aktus gyümölcseként szándékolják, azaz a házastársak szövetségének speciális gesztusától. Csak annak a köteléknek a tiszteletben tartása, amely a házastársi aktus és az ember egysége tiszteletének jelentősége között fennáll, teszi lehetővé a személy méltóságának megfelelő életadást” (KEK 2377).

„A gyermek nem járandóság, hanem ajándék. A házasság legnagyobb ajándéka egy emberi személy. A gyermeket nem szabad tulajdonnak tekinteni, ez a nézet az állítólagos »gyermekhez való jog« elismeréséhez vezet. Ezen a téren egyedül a csecsemő rendelkezik igazi jogokkal, azzal, hogy szülei házastársi szeretete sajátos aktusának gyümölcse legyen, és azzal a joggal, hogy fogantatása pillanatától kezdve személyként tiszteljék” (KEK 2378).

„Erkölcstelen emberi magzatokat azzal a szándékkal létrehozni, hogy rendelkezésre álló biológiai anyagként hasznosítsák” (KEK 2775).

„A kromoszomatikus vagy genetikus örökséggel kapcsolatos egyes beavatkozási kísérletek nem terápiai jellegűek, hanem arra irányulnak, hogy kiválasztott emberi lényeket hozzanak létre nemük vagy más előre meghatározott tulajdonságuk alapján. Az ilyen beavatkozások ellentétesek az ember személyi méltóságával, sérthetetlenségével és egyedülálló, megismételhetetlen önazonosságával” (uo.).